A Ciris-ből írom ezt a bejegyzést. Kb. negyd11-kor vittek be a műtőbe. Atti szerint olyan 20 percet voltam bent.
Kértem fájdalomcsillapítót, mert igencsak erősen fájtak a petefészkeim és szerencsére hamarosan jobban lettem. Most már csak minimális kis szurkálást érzek. Sajnos, aludni most sem tudok. Pedig jó lett volna. Viszont nagyon gyorsan telik az idő, hisz már fél2 van és fel sem tűnt. Ettem Korpovit kekszet és ittam már elég sok vizet is. Nincs hányingerem, így kértem Attit, hogy ha elmegy ebédelni, hozzon nekem is egy erőlevest meg egy kis krumplipürét. Nem merek most komolyabb kaját bevállalni, nehogy úgy járjak, mint a múltkor.
Remélem, nem kell megint infúziót kapnom. Azt ugyanis még nem tudom, hogy mennyi sejtecskénk lett. Bízom benne, hogy ezúttal normális mennyiséget sikerült növesztenem.Olyan 12-re gondoltam, az lenne az ideális. Csak legyen két szépséges, amikből gyönyörű, egészséges babócáink születnek.
Már várom, hogy jöjjenek a hírekkel.
Közben hazaértünk. V. dokival nem beszéltünk, ugyanis Hauzman volt helyette. A gyógyszerek mennek tovább. 10 sejtem lett. Azt már Katalintól (a biológustól) tudom, hogy ebből 8 szép nagy, meg is szúrta őket ma. 2-vel még vár holnapig, hátha nőnek még egy kicsit. Azt mondta, sokkal szebbek a mostaniak és nagyon jó eredmény a 10. Ez a normális. Ugyanezt mondta H. doki is. Holnap hívjuk őket, hogy megtudjuk, hogy sikerült a randi. Biztosan lesz vagy 7 szépen osztódó. De mindegy is. Kettő legyen, akik aztán velünk is maradnak.
Nagyon álmos és fáradt vagyok. Kicsit még fáj a hasam is, de közel sem olyan rossz, mint a múltkor.
Megyek is aludni.
Ja igen, és a lényeg, a mai nappal elkezdődik várandósságom 3. hete:
Utolsó kommentek