Napló

Holnap punkció. Eddig jól sikerült titkolni, senki sem sejti.

Tegnap nagytakarítást követtünk el. Érdekes, hogy nem nagyon fáj a hasam, sőt, alig. Még a takarítás hatására is csak a derekam fájdult meg, mondjuk az nagyon. Remélem, hogy nem az áll a dolog hátterében, hogy eltűntek a petikéim. Persze, biztosan nem tűntek el, mert, azért érzem. Nem folyamatosan és nem mindig erősen, de érzem. A teraszt is letakarítottuk és kitettük a kerti bútorokat, meg az új napozóágyakat, amiket a tuskóban vettünk még csütörtökön. Nagyon kényelmesek. Olyan jól eltudok aludni bennük. És ez nagy szó.

Ma délelőtt főztem. Addig Bogyesz kiporszívózta az autókat és elvitte Toyókát külső mosásra. Ebéd után pihentünk. Lesétáltunk fagyizni és átmentünk anyuhoz is. Aztán anyu jött Hugiékhoz. Marci nagyon sírós mostanában és borzasztó nehéz megvígasztalni. Remeg a kicsi szája, úgy felhúzza magát. Én már simán ringatom. Elvek ide vagy oda. Hugi is ringatja.Másképp nem lehet leállítani.

Olyan fura, hogy most olyan ez a lombik, mintha nem is arra készülnénk. Mintha csak munkába indulnánk reggel. Nem is izgulok. Bár legutóbb sem aggódtam különösebben. Titkoljuk, amíg lehet. Ha kedden már jól leszek, akkor megyek dolgozni is a beültetésig.

Aztán pihenek egy hetet és utána megint bemegyek dolgozni szerintem. Majd mindig felhúzom az órát hajnali 4-re, hogy az utroval feküdjek 2 órát reggel. Valószínű délben nem fog kelleni, este meg nem lesz gond.

Csak ez az evés-ivás tilalom ne lenne holnapra. Vagy legalábbis a punkcióig.