Napló

Ha nem is ezer évet, de majd' egy hónapot kellene ebbe a posztba beszuszakolnom valahogy, mert nagyon elhanyagoltam mostanság a blog írást. Ma is csak az vitt rá így munkaidőben, hogy megtudtam, nem csupán, hogy bónuszt nem kap a csapatunk egyik tagja sem ellentétben a cég összes többi dolgozójával, de még a fizetéseinket is csökkentik, ellentétben a cég összes többi dolgozójával...Na, hát motivációm eddig sem volt a régi, most aztán alig várom az újabb és újabb kihívásokat!

Mi is történt a nyaralásunk óta? A keresztelőre való készülődést már elregéltem korábban, és az első futásokról is beszámoltam.

Nos, kocogás fronton lelkesedésem töretlen, akaraterőm hatalmas és a térdem sem ellenkezik. Már 4. hete járok hetente háromszor rendszeresen. Igaz, az edzsésterv kicsit megcsúszott, mert múlt héten kellett volna 3 perc futni, 1 perc sétálni 20 percig, és én ezt később kezdtem el. Fő az óvatosság. Szóval, hogy is néz ki idáig?

• Első hét: 1 perc séta, 1 perc kocogás 20 percen keresztül.
• Második hét: 2 perc kocogás, 1 perc séta 20 percen keresztül
• Harmadik hét: 1. és 2. napon 2 perc kocogás, 1 perc séta 20 percen keresztül. 3. alkalommal 3 perc kocogás, 1 perc séta. Ebből egy alkalommal szemergő, majd szakadó esőben, ellenszélben nehezített futás. Az utolsó 2 percre fel is adtam, mert úgy szakadt lefelé a víz, hogy az orromig nem láttam el és már a cipőmből is csavarni lehetett a vizet.
• Negyedik hét: 3 perc kocogás, 1 perc séta 20 percen keresztül.

Fogyás téren már nem tudok ilyen eredményeket felmutatni, ugyanis, miután hazajöttünk, még leadtam a török "sültkrumli- ketchup-paradicsomos spagetti sok sajttal" áldásos hatásaként felkúszott kilókat, és azóta stagnálok. Nagyon nem keseredtem el, mert már beleférek a tavalyi ruháimba, így azon nem kell aggódnom, hogy miben is induljak el otthonról.:-) Stabil 38-as konfekció méret lettem... persze nem a kínai 38-as.:-)

Kiskertem virágzik, jobban mondva egyes növények már inkább elszáradnak benne. Paradicsom termés akad bőven, főleg Lucullus-ból. A paprikák is szaporodnak szépen, csak kicsikék maradnak, úgy tűnik, ezek olyan törpe paprikák.

A muskátlikat valami hernyósereg támadta meg, így a leveleik úgy néznek ki, mint a papírból ollóval készített terítők, amiket az oviban oly nagy szeretettel nyirbáltunk anyáknapjára. Talán mostanra sikerült az utolsó kis mocskot is meglátnom és kiirtanom. Teljesen beleolvadnak a növénybe, így nem egyszerű feladat, főleg nem egy olyan vaksi csajnak, mint én vagyok.

A leandert gombatámadás rázta meg, így a levelei sorra fakulnak ki és potyognak le, virága már nincs. Nem adom fel, megvédem az én drágámat! Megfelelő vegyszer, gumikesztyű, spricnis flakon, és jöhet a gombairtás. A helyzet elég súlyos, így azt hiszem, a művelet ismétlésre vár hétvégén.

Az egyik rózsabokrot már régebben elrágták a hangyák, és tönretették a tetvek, így azon már más nem segített, mint a teljes szoftverfrissítés. Tövig lemetszeni, kivéve az egy szép szárat. Azóta már újra gyönyörű bokros. Ez a kép még a metszés után 1 héttel készült.

A vasrózsák egy része már száradásra adta a fejét, amúgy is minden jól kiszáradt ezen a csapadék nélküli nyáron.

A futtató rácsra terelgetett Hajnal, Hajnalka drága sajnos nem úgy tűnik, mintha túl élte volna az évszázad vihara által okozott szószerinti megrázkódtatást (lezuhant a teraszról a mázsás cserepével együtt, és edény hiányában beültettük a földbe). Szóval, szépen lassan az enyészeté lesz.

A másik futtatórács lakója, a dísztök is hanyatlásnak indult egy nagyon ígéretes kezdet után. Már alig van levele, a virágokat meg nem váltja fel a termés. :-( Egy fotó még a fénykorból:

Örök harc ez a kertészkedés a természettel. Kicsit bele is fáradtam, mert nagyon elkeserített, hogy ami létezik mint kártevő és káresemény a kertek környékén, az nálunk mind felbukkan. Az elmúlt pár hét valahogy amúgy is furcsán alakult. A jókedvem egyre csak lohadt.

Kezdődött a béna ovulációs teszt utáni reménykedéssel, aminek azért lássuk be, volt alapja. Pontosan ciklus közepén ovulációt jelző mikroszkóp, a 28. napon mensi helyett szurkálás alhas tájékon. Pont olyan, mint a sikeres lombiknál. Hetek óta tartó szédülés és néha émelygés. Szóval, majdnem biztosra vettem 4 egész óráig, hogy én bizony most csodák csodájára babás lettem. Hát a csodák eddig nem velünk történtek. Ezután sem velünk fognak történni. 29. napon megjött. Annyira, de annyira csalódott voltam, mintha legalábbis jó esélyeim lennének teherbe esni. És nem csak én, Atti is. Aztán jött a keresztelő, meg az ékes szavak az anyaságról. Mit mondjak? Azt, hogy végig arra gondoltam, hogy nekem ez soha nem adatik meg, és nem tudom, nem értem, nem találom a magyarázatot, hogy miért? Miért vagyok én rosszabb ember, mint más? Miért jut másoknak sok-sok gyerek, nekünk meg egy sem. Pedig én egy szem egészséges, szép kisbabával is beérném ám. Közben, most már hetek óta körülöttem mindenhol mindenki egyszer csak bejelenti, hogy várandós. A topikon a szivecskéktől már szinte megdobban a táblázat, a munkahelyen minden második kolléganő babát vár, és a celebek nem különben. A korombeli nők vagy szülnek vagy várandósak éppen. Minden hétre jut vagy 2-3 babás hír. Én meg minden egyes hírtől sokkal bénábbnak és kisebbnek érzem magam, mint addig. Sokkal nagyobb genetikai hulladéknak.

A remény meg elmehet a fenébe. Mert mindig ott van. Elmúlt már piroska, de a rosszullétek még mindig nem, így hát újra gyanakodni kezdtünk, hogy t'án mégis, csak én a menstruálós babavárók táborába tartozom. Nosza, teszt elő..persze, hogy zebramentes! Csak én vagyok ekkora hülye, hogy hagyom magam újra meg újra megvezetni holmi buta remény által. És még Attit is magam mellé rángatom....Szóval, a reményt utálom mostmár a legjobban. Egy ideig azt hittem, túl vagyok rajta, vége, nem akarjuk, nem ez lesz életünk központja. Nos, valóban nem ez életünk központja, de nem vagyunk rajta túl, és nem tudom, meddig óhajt remény barátunk itt tanyázni nálunk?! Felőlem már mehetne. Sok volt a vendégeskedésből, álljon odébb más hajlékokba! Valahol legbelül, nagyon-nagyon mélyen, jól elásva mi még mindig nagyon szeretnénk egy kisbabát. Sokkal jobb lenne, ha ott belül, mélyen sem szeretnénk már...Szabadítson már meg valaki ettől az érzéstől, ha már babát nem kapunk, könyörgöm!

Huhhh, azért nem ez az általános hanulat jellemző nálunk. Néha ránk tör, és akkor nagyon rossz. Aztán valamivel jól elhessegetjük.  Nem mindig sikerül, de az esetek többségében, igen. Fura, hogy például Marci jelenléte nem erősíti bennem ezt az érzést. Nagyon rafinált már és jön-megy a házban, mint a közlekedő edény. Műszaki érdeklődése is nagyon kezd kinyílni, hisz megtalál mindent, ami távirányító, telefon, dvd lejátszó, televízió, beltéri egység vagy hifi berendezés. Nagyon ügyes és nagyon akaratos. Emlékeztet valakire!

A keresztelőn egy álom jó kisbaba volt. Csodálatosan festett a fehér kis keresztelő ruhájában. Nagyon nagy érdeklődéssel szemlélte a pap stóláján levő színes mintákat, majd a nyolcadik olajozásnál élénk ásítozással hozta tudtunkra, hogy mostmár unja a babánt, pontosabban a keneteket meg a vizet, és a szöveget. Az autóban hazafelé el is aludt, és otthon is folytatta a szundikálást. Ez különösen azért fura, mert előtte már hetekig alig aludt valamicskét napközben, most meg ennyi hangos ember között is olyan békésen szundított. A siserehad rávetette magát a lakomára, aztán lezajlott az aktualitások eszmecseréje részvényekről, süti receptekről, padlizsánkrémről, egészségügy helyzetéről. Mindenki megdögönyözte az ünnepeltet, és a tömeg szépen-lassan, levonult. Anyuval még segítettünk Huginak rendet tenni. "De szép...buli után a takarítás!" Nos igen, és mindenekelőtt látványos. :-) 

Szumma szummárum, ezen a szép augusztusi napon keresztszülőkké váltunk Attival. Megfogadtunk egy csomó mindent a templomban, amiknek a felére az izgalomtól nem is emlékszem. Majd visszanézem a felvételen. Egy biztos, igyekszünk nagyon jó keresztszülei lenni Marconkának. Támogatjuk a szüleit abban, hogy egy okos, egészséges felfogású, becsületes, tiszteletet ismerő és nagyon boldog fiatalemberré váljon.