Salakos pályán futom a köröket, mert az utcán - a betonon - ugyan érdekesebb, mert több a látnivaló, de a térdem teljesen kikészül tőle. Erre még a beültetés előtti futkározáskor rájöttem.
A körök hossza 200-250 m. Ezt nem ártana azért pontosítani, mielőtt nekiindulok a nagy futásoknak, mert baromira nem mindegy. Valahogy majd lemérjük.
Lássuk az eddigi teljesítményeket:
Fűszernövények és hajnalka a nagy cserépben futtató rácson.
A csodálatos leanderem, amit a beültetés napján vettünk áprilisban.
A muskátlik a bejáratnál még tavalyról jöttek.
A boltívekben újak vannak, szintén áprilisban vettük őket. A beültetés napján ültettem el a mini palántákat.
És a csoda rózsabokor. Bizony, egy 10 centis szobarózsából nőtte ki magát ez a szépség. Ez a harmadik nyara a szabadban.
Alig várom már, hogy saját paradicsomunk és paprikánk legyen. Nagggyon szeretem őket...megenni :-)
Paradicsom tövek.
Most még olyan, mintha olajbogyók lennének, de gyorsan nőnek ám.
Na, de vissza a futáshoz. A mai nagyon nehezen idult. Már az első pár lépésnél éreztem, hogy nem ez lesz a csúcs formám. Ahhoz képest, ismét túlszárnyaltam önmagam. Csodálatos érzés. De honann ez a hatalmas akarat? Az biztos, hogy nagyon szeretném szeptemberben teljesíteni azt a 6,5 km-t. Lehet, hogy ez visz ennyire előre? Talán az, hogy van célom. És nem más miatt teszem, hanem csakis és egyedül magam miatt. Magamnak akarom bebizonyítani, hogy képes vagyok rá. Amikor hazaértem, még nyújtottam egy 7-10 percet és bekapcsoltam a CD lejátszót. Régen hallgattam már az István a király-t, hát bekapcsoltam és következő szövegrészre lettem figyelmes (ez már korábban is megütötte a fülem, különösen, hogy Feke Pál előadásmódja valami hihetlen hatással van rám. Nekem nagyon bejön. Meg a Szolnoki Péter hangja is. :-)). Szóval a szövegrész, ami annyira igaz (bár a szó szoros értelmében vallásos nem vagyok, de azért hitem van, csak még nem találtam meg, kiben vagy miben hiszek):
Az idézett szövegrész olyan híven tükrözi jelenlegi lelkiállpotomat. Hisz a kudarc után azért még mindig keresem az életem értelmét és tudom, sok nehéz pillanatom és napom lesz még. Követnem kell az új céljaim felé vezető utat (utakat) és küzdeni, hogy elérjek a célig. Hogy újra 60 kiló legyek, hogy le tudjam futni szeptemberben majd azt a jó kis távot, hogy a kertem szép legyen és sok-sok örömöt leljek a virágaimban, és, hogy legyen bőven paprika és paradicsom termés. És végre kilökjem magam angoltudásom azon pontjából, ahová beragadtam még 10 éve és mondjuk képes legyek egy felsőfokút letenni (hű, ez kemény lesz).
És teljesen meg tudjak békélni a helyzettel, amibe kerültünk és szeressük egymást Attival örökké, és a szeretteinket. Mindig és feltétel nélkül. Ez az én életem értelme és igen, küzdeni fogok azért, hogy boldogan éljem a napjaimat!
Utolsó kommentek