Ma reggel ébredés után leszédelegtem a lépcsőn, és a még félig csukott szemhájamon kersztül mindenhonnan szép kivizöld színek hatoltak át a retinámon. A nappali nagy részét  a karácsonyfa előtt egy mózes, egy sportrész, egy autósülés, 3 lábzsák, egy babakocsi váz, és egy pelenkázótáska foglalta el. Mindez többnyire kivizöldben pompázott. Olyan volt, mintha álmodnék, pedig ott van, még most is. Ma már vagy százszor nyitottam ki és csuktam össze a vázat, pattintottam rá a mózest, sportrészt és autósülést, nyitottam ki és csuktam be a táskát. Mint gyerekkoromban, amikor reggel ébredés után mindig a fa alatt pihenő játékokkal indult a nap még pizsiben. Akkor éreztem ilyet utoljára.

Hogy, hogyan került a kocsi a fa alá?

Már rémlik, hogy tegnap hirtelen felindulásból megvettük.  A kocsit, és még sok mást is.

A nap korán indult. Még sötétben. 7 órakor már autóban ültünk, a külső hőmérséklet jelző -19-et mutatott!!!! 75 gramm glükózzal meg egy citrommal a táskámban a kórház felé tartottunk a terheléses cukor vizsgálatra. Volt még nálunk banán, mandarin, előző este sütött tepertős pogácsa arra az időre, amikor már ehetek. Vittem vizeletet is. 8-kor megszúrták az ujjbegyemet, 5.3 volt az éhgyomri cukrom. Megittam a 2 dl vízbe kevert 75 gramm cukrot, és belefacsart fél cirtom levét. Cirtom nélkül valószínűleg kihánytam volna az egészet. Így, azt képzeltem, limonádé, és hogy őrülten szomjas vagyok a nagy meleg nyárban, és lehúztam a koktélt egy szuszra.

2 óra múlva volt újból jelenésem. Addig vásároltunk a közeli bevásárlóban. Épp csak odaértünk, kb 10-15 perccel a cukros ital lehúzás után, borzasztó rosszul lettem. Szédültem, majdnem elájultam, hányingerem lett. Úgy voltam vele, ha ez így marad, akkor a második szúrás után haza vesszük az irányt, nem az Elefániba Budaörsre....

Szerencsére, ágyakat is árulnak ebben a hiperben, így tudtam ott ücsörögni kicsit. 10-15 perc múlva jobban lettem, aztán meg teljesen jól. Gondolom, a glükóz hatására felszaladt a cukorszintem, ezért szédülhettem, majd némi inzulin hatására normalizálódott a helyzet. Ez jó reakció, nem?

Nem kerültük el a bébi osztályt sem, és két body-val, meg két kis kardigánnal leptük meg Lillát. Még mindig tépelődve, hogy mit kezdünk a rózsaszínekkel és lilákkal, ha Lilla mégsem lány...

 Megvettük a csülköt és tarját a szilveszteri menühöz, kelkáposztát, virslit a franfurti leveshez. Lencse és füstölt husi van még itthon a hagyományos főzelékhez, amit ezúttal is Nyonyesz fog elkészíteni.

10 óra 5 perckor jelenésem volt a laborban. Ezúttal nem ujjbegy szúrás volt, hanem rendes vérvétel (pajzsmirigy kontrolhoz, cukorszint meghatározáshoz, teljes vérképhez és még a hozott vizeletet is ott hagytam ellenőrzésre).

Épp hogy végeztünk és beültünk az autóba, előbányásztam a pogácsákat a csomag mélyéről, mert már farkaséhes voltam. Cukordózis előtte ide vagy oda. Az nem rendes kaja.

Irány Budaörs. Az Espiro babakocsi Air változatát szerettem volna megtapasztalni, mert a Lite-hoz képest ehhez adnak táskát, szúnyoghálót és esővédőt is, a különbség elvileg csak a kerekekben van. Az Air kerekei felfújhatók és talán még nagyobbak, mint a Lite-é. Emiatt, vagy sem, de nehezebbnek is tűnt 2-3 kilóval. Megnéztünk még egy Teutonia-t, és végül, hogy, s hogy nem a kasszánál álltunk egy zöld Espiro Vector 4 Lite-tal, és egy színben hozzá illő Bébécar pelenkázó táskával. Meg két rugival, az egyikhez kardi is van, két hálózsákkal (egy bélelt, egy sima), újabb 3 pár zoknival és egy pár cumival. :-)

Hogy végül, miért nem a Lila? Úgy véltük a zöld is elég csajos, meg pasis is. És ha esetleg, majd jönne egy öcsi, hát neki is jó legyen, meg amúgyis, még Lillára sem mondta soha senki tutibiztosra, hogy lány. És olyan jó ez a zöld. Neki zöld járgánya van, nekem zöld táskám. Mi leszünk apa vidám, kivilányai. :-) Délután babamoziba volt időpontunk, és reméltük most végre kiderül. A kocsi tényleg szuper. A váz, a mózes, a sportrész és a 2 lábzsák a dobozban volt összesen 14 kiló. Az autósülés külön zacsiban volt, de az is nagyon könnyű, és tágas, majdnem fektetett háttámlával. Összehasonlítottuk egy MaxiCosi-val, és nagyon hasonló a kialakításuk. Az egyetlen hátránya, hogy nincs hozzá isofix talp, de majd túléljük nélküle. A kocsi amúgy a Bugaboo-ra hajaz leginkább. A tolókar nem fordítható át, de emelhető, és kenyelmesebben is, mint a Bugaboo-é. A B. első kerekei sokkal kisebbek, mint az Espiro-é. Az E. nem alakítható két kerékre és kisebb a bevásárló kosara. A kivitele sztem az Espiro-nalk szebb. Minden darab textília levehető és mosható rajta. Nem egy elegáns plüss/zsenília bordó-bézs Peg Perego, de nagyon moder és mokány kocsi. A kasszánál már jöttek a kétségeim (szokás szerint), de amikor este összeraktuk, mind elszállt. 

 Ebéd után beszereztük a Spock könyvet meg egy másikat az elsősegély nyújtásról, aztán szétnéztünk kanapé ügyben is.

16:45-re volt időpontunk a babamoziba. Mint kiderült, ellentétben azzal, amit legutóbb mondtak nekünk, a 28.-30. hét a legalkalmasabb a pofi nézegetésre, nem a 25.-27. Na mindegy, ha már ott voltunk, nézzük. És csoda szerencsénk volt - a szonográfus szerint - mert nagyon klassz felvételek készültek a babáról. Igaz, szinte végig az arca előtt volt a keze meg a lába, de azért látszik a kis pofija is. Nagyon hosszú, vékony ujjai vannak, mint apukájának, és az orra? még eldöntendő kérdés. Biztosan Lilla!!!! Ez már 100%. Súlya 80 deka fölött van, és a mért adatok alapján pont annyinak felelt meg a kora, amennyik voltunk tegnap. :-) Apa ismét megdícsért minket, hogy milyen ügyesek vagyunk. Az Ő kivilányai. :-) Hosszú nap volt, és bizony fárasztó, de nagyon szép és emlékezetes.