Napló

Még december közepén január 27.-ére kaptam időpontot az ÁEK-ba Nemes doktorhoz egy hematológiai vizsgálatra. Amikor bejelentkeztem, azt mondták menjek délelőtt 8 és 10 óra között, egy vérvétel lesz az egész. Rémlik, mintha mondták volna, hogy nem kell éhgyomor. Szerencsére, nemigen volt étvágyam aznap reggel, így csak egy fél pohár enyhén cukros teát ittam. Azért szerencsére, mert utóbb kiderült, hogy mégiscsak éhgyomorra kellett érkezni a vizsgálatra.

8 után kicsivel oda is értem. Micsoda épület. Új, szép és modern. A regisztrációhoz sorszámot húztam. Szerencsére sok ablak volt, így alig 1-2 percet kellett csak várnom. A beutalómon ez állt! Haematológia - Kedves Nemes dr! - Kérem ab habit miatti kivizsgálását!

Amikor a neten tájékozódam a kórházról, meg a telefonszámról, ahol be kell jelentkeznem, már furcsálltam, hogy Nemes dr. nevét nem a Haematológiánál, hanem a Haemolfíliánál találtam meg. Nem foglalkoztam vele tovább, végülis elértem őket és időpontot is kaptam. A regisztrációnál a hematológiára kaptam hát egy sorszámot. Mondták, menjek a 2. emeletre, és a 36-os szobánál várjak, majd szólítanak a sorszámmal. A 36-os szoba előtt alig ült pár ember, ellenben a 35-ös előtt kígyózó sor állt. Ténferegtem egy darabig, majd leültem. Közben Atti hívott, és érdeklődött, hogy hol tartok. Elmeséltem, hogy eddig nagyjából sehol, hogy ott ülök a 36-os szoba előtt, de fogalmam sincs jó helyen vagyok-e. A mellettem ülő lány, hallva amit mondtam, kedvesen megerősített abban, hogy jó helyen járok. Olyan 30 éves forma lehetett, túl egy trombózison, azóta jár rendszeres ellenőrzésre. Nagyon segítőkész volt, és azt tanácsolta, kérdezzem meg, hogy nem kellene-e a 35-ös szobában bejelentkeznem. Még egyszer? Itt is? A 35-ös előtt már az a hölgy került sorra, aki után én következtem volna, de mivel nem tudtam, hogy mi a rendszer, leültem, és vártam, hogy megjelenjen a számom a 36-os szoba kijelzőjén ahogy a regisztációnál javasolták. A sor borzasztó hosszú volt, nem álltam be, inkább megkérdeztem a soron következőt, hogy megkérdezhetem-e, hogy nekem is kell-e itt is regisztrálnom. Kellett volna. Grrrr. Akkor, miért nem ide küldtek odalent? Látta az asszisztens, hogy mi a szitu és mondta, hogy ne álljak be a sorba, majd valahogy közben megoldjuk, kitölti a kartonomat és beküldi felvételre. Ó Mária! Hát nehezebb ehhez a dokihoz bejutni, mint a Fehér Házba.

Olvastam róla a neten. Azt írják az egyik legjobb a szakterületén, de nem túl kedves, sőt inkább nyers. Na, nem nagyon hatott meg. Nem hinném, hogy hosszútávú kapcsolatot tervezek vele.

Ahogy próbált soron kívül felvenni az asszisztens, valami nem működött abban a számítógépes rendszerben. Kiderült, hogy a hematológiára kaptam időpontot és sorszámot a lenti regisztációnál, de a hemofíliára kellett volna. Nem tudtak felvenni és bejelentkeztetni. Le kellett mennem újra, sorszámot húzni, és újra bejelentkezni. Töröltetni magam a hematológiáról és fevetetni a hemofíliára. Ekkor már 9 óra körül járhattunk és az újabb sorszámos cetlimen a 11 óra 20 perc szerepelt, mint időpont. Kérdeztem, hogy ez komoly-e, és kértem, adjanak egy korábbit, mert én már régóta ott vagyok, csak elbénázták a dolgokat. Sajnos az már nem megoldható.

Ismét fel, majd soronkívüli adatfelvétel az asszisztensnél. Közben hallottam, hogy a doktor aznap korábban elmegy valami konferenciára, így nem is biztos, hogy mindenki sorra kerül. Ezenkívül az összes orvos, ápoló, asszisztens és nővérke 5 percenként mondta el, hogy nem is értik honnan az a sok ember, nem szoktak ennyian lenni és nem is tudják már, hol áll a fejük.

Gondoltam, ha most itt várok 11:20-ig, és a doki nem fogad, nagyon nagy balhét fogok csapni. Megkérdezem tőle, hogy küzdött-e már valamiért életében annyira, hogy beleszakadt volna? Hogy van-e gyereke? És mihez kezdene, ha élete álmától akarnák megfosztani? És küzdött-e már olyan dologért, ami nem feltétlenül rajta múlott? És hogy én már 35 éves vagyok és nincsenek plusz napjam, meg heteim és hónapjaim. Sajnos, hogy a ciklus meg nem heti rendszerességű, hanem havi. Így mondja meg a nővéreknek, hogy mennyi vért vegyenek le és mibe és miért, vagy csak a testemen keresztül teheti ki a lábát az intézetből, mert én bizony onnan vérvétel nélkül el nem megyek! Eleve úgy mentem oda, hogy besétálok az épületbe, leveszik a vérem és jövök. Na neeem, nem így megy ez. Be kell előtte menni a dokihoz, odaadja a listát a vérvételi panelekkel, és aztán lehet menni csapolásra, persze azt is némi várakozás után.

11 körül kerültem be a doktorhoz. Addig megismertem két várakozó kórtörténetét. Az egyik kétoldali tüdőembólia, a másik trombózis. De jó, hogy nem kell nekem rendszeresen ilyen helyekre járnom. Kérdezték, én mi járatban, mondtam, ááá semmi bajom, csak egy vizsgálat. Bíztatóan közölték, hogy lehet, hogy azt hiszem, hogy semmi bajom, de aki idekerül, az úgy nem megy el, hogy ne találjanak nála valamit. Tehát, egyelőre semmi bajom. Hát ez bíztató! Szerencsére, mielőtt teljesen mebetegíthettek volna, szólítottak. A doktor meg sem kérdezte, mit akarok, mi bajom. Tudta ki vagyok, és miért jöttem. Már nyomtatták a papírjaimat, mikor beléptem a rendelőbe. Közben megértettem, mi tartott annyi ideig másoknak előttem. Nekik semmi, de a doki lebonyolított két telefont, meg két egyéb megbeszélést az aszisztenssel. A bent töltött időm harmada szólt rólam. Megkérdezte, hányszor vetéltem, lombik volt-e  vagy spontán. Válaszoltam szépen, ahogy tanultam kiskoromban. Kérdeztem, hogy eredmény mikor lesz, és hogyan kapom meg. Nemes dr. elmondta, hogy leghamarabb március 9-én, és hozzá kell mennem. Megbeszéljük. MÁRCIUS 9????? Doktor úr, nekem addig két ciklusom is elkezdődik!!!! Tudja ez mit jelent, addig nagy valószínűséggel nem történik majd semmi. Gondolom nem azért kérte Másik doki ezt a vizsgálatot, hogy csak úgy elsikkadjon felette. Nemes dr. sajnálta, de nem lesz kész korábban az eredmény. Kaptam egy csomó papírt, meg vagy 12 matricát a nevemmel és az adataimmal. Azt meg sem kérdeztem, hogy mit is vizsgál, mert a telefonban sem árulta el. Furcsa módon, önként kezdte el sorolni, hogy véralvadás, meg immun, és még vagy három dolog, amit teljesen elfelejtettem. Kellemes csalódás volt a doktor, mert nekem nem tűnt nyersnek. Vagy én is épp egy olyan mindenmindegy hangulatban voltam, tehát versenyezhettünk volna nemtörődömségből, és így én nyertem. Ő gondolhatta, hogy milyen közönyös egy páciens.

Amikor átsétáltam a vérvételi szoba elé, akkor kezdett derengeni, hogy a matricákat a kémcsövekre kaptam, amikbe a véremet veszik. 12??? na neee. Éhgyomorra. Tuti beájukol. 11:20-kor bekerültem a vérvételi szobába. Végül csak 8 cső vért vettek le, és nem is ájultam el, de mire beértem a munkahelyre, már annyira fájt a fejem, hogy csillagokat láttam. Ez aztán egész nap nem múlt el. Jó ideje alapelv, hogy nem veszek be gyógyszereket, de estére még mindig nem múlt, így lefekvés előtt kénytelen voltam bekapni egy Panadolt, mert akkora már hányingerem lett a fájdalomtól.