Ma az egyik fórumos lánynak sikertelen eredménye született. 2 éve próbálkoznak, megjárták a poklokat is és most úgy döntöttek, hogy nem tovább, itt a vége annak, hogy minden arról szóljon, hogy babájuk legyen. Visszatérnek a normális kerékvágásba, elfogadják, hogy nem sikerült, de nem erőlködnek tovább. A lányok mind próbálták győzködni, hogy gondolja meg magát.
Én nagyon megértem a döntésüket. Ha nem sikerül a következő lombik, mi is ezt tesszük. Elengedjük a baba gondolatát. Tudni kell elengedni, mert én nem akarom a házasságunk első éveit a sikertelenség, az örökös kudarc, a folytonos reménykedés és a kikényszerített "erősekvagyunk" érzései között élni. Fáradunk. Tartjuk magunkat és úgy tűnik, minden redben velünk. Már-már mi magunk is elhisszük, annak ellenére, hogy igazából érezzük a csalódottságot, a keserűséget és néha a reménytelenséget. Elesünk, felállunk, megrázzuk magunkat és megyünk tovább emelt fővel, vidáman. Vidáman? Olyan boldog akarok lenni, mint amikor összeakadtunk. Pénzünk nem volt túl sok, sőt...mégis, mégis boldogabbak voltunk, mint most.
Nagyon szoros kapcsolat, erős kötelék a miénk, ez bebizonyosodott, de nem szabad éveken keresztül beárnyékolni a baba kérdéssel. Ha a sors nem, vagy most nem szán nekünk babát, hát lépjünk tovább és fedezzük fel azokat a dolgokat, amikre már régóta vágyunk, de még nem jutottunk el odáig, hogy cselekedjünk értük. Legyünk újra teljesen boldogok, ne vessen árnyat semmi az életünkre. Ne kelljen tovább ezt a súlyos terhet cipelni, találjuk meg a megkönnyebülést, eresszük el a baba iránti vágyunkat, mint egy léggömböt.
Utolsó kommentek