Napló

1. inszemináció

Az inszemináció jelentette számunkra az újabb reményt, amit, megtanultunk újra érezni. Nagy dolog volt ez akkoriban. Elutaztunk előtte Ciprusra és egy csodálatos nyaralás után indultunk az ismeretlen útra, ami a várva várt gyerkőcökhöz vezetett.

Az inszemináció előtti stimuláció már komolyabbnak tűnt, mint, amit a nőgyogyóm alkalmazott korábban. Meg is ijedtem a gyógyszeradagtól, de legfőképpen a tűtől, amivel az egyik stimu anyagot a szervezetembe kellett juttatni. Tudtuk, hogy minden másnap, nagyjából ugyanabban az időben kell majd beszúrni és estére időzítettük. Persze, ez sem ilyen egyszerű, mert előtte meg kellett ismerkednünk a "pen"-nel, annak működésével és a TŰvel.

Én a tű látványától is rosszul lettem és borzasztóan féltem. Négy azaz NÉGY órás hisztéria után hagytam, hogy Bogyó beadja a szurit. Szegény, 3 óra sírás, csiki-csuki, és a pen és fertőtlenítő kiabálással kísért udvarra hajítása után átvitt Hatvanba, hogy ott a kórházban megkérjünk egy ügyeletes nővért, hogy adja be nekem. Persze, a bunkó néni, úgy csinált, mintha ő nem tudna szurit beadni. Biztos hiányzott injekció beadás óráról. Hazajöttünk és Bogyó jóvoltából és végtelen türelmének köszönhetően éjjel 1-kor a hasamban landolt a TŰ. Na igen, csakhogy mostantól elvileg mindig ilyenkor kell szúrni. Ki tud eddig ébren maradni? Arra jutottunk a nővérkével, hogy minden nap (pontosabban minden másnap) egy órával korábban adjuk, így az utolsó néhány szúrás már az eredetileg is tervezett 9 órakor megtörtént.

A tüszők gyönyörűen fejlődtek és növekedtek, jó sokan voltak (a doki szerint még egy lombikhoz is elég) és a repesztés előtti napokban már ennek megfelelően fájt is. Vállalnunk kellett még azt is, hogy esetleg többes ikerterhesség lesz és akkor vagy sok babánk lesz (mindenesetre kettőnél több) vagy vállaljuk a redukciót, annak testi-lelki nehézségeivel együtt. Vállaltuk, és már három babát vártunk. Folyamatosan fájt a fejem, szédültem, nekimentem mindennek és kiesett a kezemből minden, sírtam, majd 1 msp múlva mintha mi sem történt volna, nevettem. És folyamatosan veszekedtem (veszekedtünk) Attival. Az a 3 hét maga volt a pokol, a mindennapos vitákkal csip-csup semmiségekről....és híztam vagy 4-5 kilót.

Alig vártam a tüszőrepesztő szurit, és még azután is csak kb 3 nappal könnyebbültem meg igazán. Az inszem szeptember 10-én történt, egy teljesen fájdalommentes, gyors eljárás, ami minimális kellemetlenséggel járt csupán. Utána pár óra pihenés az intézetben (a kórháziasabb kinézetű részében). Természetesen wifi, plazma tv a szobákban adott. 4 ágyasnál nagyobb szoba nincs. Az ejtőzés után hazaeresztettek minket, azzal, hogy mindent úgy csináljak, ahogy addig és még az együttlét is javasolt. Na de kinek van kedve öklömnyire nőtt feszítő petefészkek érzete mellett még apával eksönözni. Szóval, hazamentünk és nem volt szex.

2008/09/19, Babanet bejegyzés

"Ez volt az első inszem, és nagyon izgatott vagyok. Borzasztó lassan telik az idő, 24-én (szerdán) kell mennem vérvételre és akkor kiderül, sikerült-e."

2008/09/22, Babanet bejegyzés

"Jól érzem magam, tulajdonképpen minden rendben. A párom a széltől is óv, dehát nem olyan egyszerű nyugton maradni. Azt mondták a dokik, hogy nem is kell pihenni, hanem élhetem tovább az életem, ahogy az inszemi előtt, sőt még az együttét is javasolt az inszemi után. Az más kérdés, hogy mennyire kívánja az ember a hormonozás következményei miatt. Nekem pl. nagyon fájt a hasam, borzasztó hányingerem volt és folyamatosan szédültem.
A hasfájás sajnos megmaradt és emiatt aggódom is, de átalakult: már nem egy nyomó, feszítő érzés, hanem olyan mensis fájdalom. Azt mondják, ez jót is jelenthet....nem tudom, sztem, mindenkinél más. Nem teszteltem még, próbálok türelmes lenni...borzasztó nehéz. Életem talán leghosszabb két hete ez, de már csak egy nap, azután megyünk vérvételre. 

Ha nem sikerül, mi sem csinálunk több inszemit, hanem lombikozunk, csak rápihenek egy kicsit előtte (talán 1-2 hónapot)."

Szeptember 24-én volt az ellenőrző vérvétel, tehát két héttel az akció után. Életem leghosszabb két hetének hittem azt akkor. (Mostmár, tudom, van még hosszabb). A vérvétel előtti este csináltam egy tesztet, ami negatív lett, de azért mi még mindig tele reménnyel érkeztünk meg a tesztelésre. Még aznap délután romokban hevert minden, amiben addig hittünk.

2008/09/25, Babanet bejegyzés

"Sajnos, nem sikerült, pedig szépen alakult a stimuláció, a méhnyálka, meg minden...most filózunk, hogy inszemizzünk még vagy legyen egyből lombik...nem sok időnk van eldönteni, mert maholnap megjön."

Hugi pedig ugyanezen a napon produkált egy pozitív Hepa B eredményt a 3 hónapos babával a pocijában. Belevetettem magam, az ő problémájának a megoldásába. Kerestem neki orvost, akivel konzultálhat, aki megnyugtatja. Beszélgettem vele, sokat. Vígasztaltam és próbáltam bele tölteni az ő reményét. Ezzel, a saját nyomoromról szépen eltereltem a figyelmemet és úgy éreztem, erős vagyok. Jöhet a következő inszem. Nem adjuk fel!

2. inszemináció

2008/09/29, Babanet bejegyzés

"(...) nagyon sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi legyen. Voltam azóta konzultáción is és abban maradtunk a doktorral, hogy felírunk mindent, ami az inszemi elkezdéséhez kell meg a fogigátlót is, és amikor megjön, aznap még ráérünk dönteni. Végül az inszemi mellett döntöttünk, még egyet megpróbálunk, illetve még kettőt, de szerintem most sikerülni fog , úgyhogy nem lesz második.

Tegnapelőtt már volt is szúrás és ma lesz a második. Úgy számolom, 10-e környékén lesz az inszemi."

2008/10/01, Babanet bejegyzés

"Nálunk ma jön a 3. szuri este aztán pénteken megyek 8. napos ultrahangra. Az előző inszemi hormonjaitól felszedtem 4-5 kilót, most próbálok odafigyelni a kajára meg mozogni, hogy ezúttal ne hízzak újjabb 5 kilót."
 

2008/10/10, Babanet bejegyzés

"(...) tegnap voltunk inszemináción. Most nem volt olyan sok nagy tüsző, mint múltkor, de nem is baj, így is fáj(t) és így is van elég. Jó sokat kellett várnunk, mert műtétes nap volt, de változatlanul mindenki nagyon kedves volt. Ha ez nem sikerül, akkor még egy inszem, utána már lombik. 22-én megyek vérvételre, akkor kiderül. Én is hosszú 2 hét elé nézek."

2008/10/21, Babanet bejegyzés

"(...) a második inszemen vagyok túl, de egyiknél sem éreztem semmi különöset . Szerintem, nem is kell. Amit 7-10 nap eltelte után érzetem, az pont az az érzés, ami a mensi előtti héten szokott lenni...az elsőnél be is igazolódott, hogy nem véletlenül, most meg még próbálom győzködni magam, hogy sikerült, de nem sok reménnyel megyek holnap a vérvételre."

2008/10/22, Babanet bejegyzés

"Sajnos, ez sem sikerült. Nem is tudok nagyon mit írni, üres vagyok."