Napló

Mindennapjaink történési, legfőképp a babásodásról. 2007 januárjától várjuk a csodát. A meddőségi kezelések sikertelenségei után a természetes gyógymódokkal próbálkoztunk. Úgy gondoljuk, a kettő együtt hozhat eredményt.

Lilypie First Birthday tickers

Utolsó kommentek

  • Bee001: Én rájöttem..., ha kimásolod, el lehet olvasni :-))) (2011.06.24. 10:46) Ami hasznos 2
  • Nyonyeszka: @csjudit: Szia Judit! Próbálkozom, de nem lett az igazi Talán így azért már el lehet olvasni. (2011.06.23. 09:06) Ami hasznos 2
  • csjudit: Bár még sosem kommenteltem, de elég régóta olvaslak. 38hetes kismam vagyok és nagyon hasznosnak tl... (2011.06.23. 08:04) Ami hasznos 2
  • Sinsemillia: Hú, hát ez szép eredmény! Gratulálok!! :) (2011.06.07. 13:59) Ugrabugra
  • Nyonyeszka: @Sinsemillia: Szia! Igen, 1:6662 volt. Az én koromban a lehető legjobb érték. :-) (2011.05.28. 22:52) Ugrabugra
  • Utolsó 20

Címkék

10dik hét (7) 10dik heti ultrahang (1) 11dik hét (2) 12dik hét (3) 12dik heti ultrahang (1) 13dik hét (4) 13dik heti ultrahang (1) 14dik hét (1) 15dik hét (2) 16dik hét (5) 17dik hét (3) 18dik hét (2) 19dik hét (2) 20dik hét (3) 21dik hét (1) 21 napi hormon (2) 22dik het (3) 23dik hét (1) 24dik hét (1) 25dik hét (3) 25dik heti ultrahang (1) 26dik hét (1) 27dik hét (1) 28dik hét (2) 29dik hét (2) 29dik hét ultrahang (1) 30dik hét (2) 31dik hét (1) 32dik hét (2) 33dik hét (1) 34dik hét (1) 35dik hét (1) 36dik hét (2) 37dik hét (3) 38dik hét (3) 39dik hét (1) 3 napi hormon (1) 4dik hét (4) 5dik hét (5) 5dik hét ultrahang (1) 6dik hét (6) 6dik hét ultrahang (2) 7dik hét (3) 8dik hét (6) 8dik hét ultrahang (1) 9dik hét (5) afp (2) ágynyugalom várandósság alatt (4) alhasi szurkálás várandósság alatt (1) amniocentézis (2) áramlás (1) babakocsi (3) babamozi (1) babaruha (4) babaszoba (3) babaváró (1) babaváró lista (2) baba mozgas (2) baba mozgása (1) bejelentés (1) belgyógyászati vizsgálat (1) bevérzés (3) biorezonanciás allergia vizsgálat és állapotfelmérés (1) bölcsőhalál megelőző előadás (1) ciklushossz (1) ciris (1) colonix (1) crinone (5) crl (1) csecsemő újraélesztés (1) ctg (1) cukorterheléses vizsgálat (1) dalszöveg (1) down szures (2) ekg (1) életképek (29) érzések (1) euthyrox (4) felülvizsgálat (1) flowmetria (1) fsh (3) genetikai ultrahang (2) gömbölyödés (2) gondolatok (8) györgy tea (3) hányás (1) hasmenés várandósság alatt (1) hcg (3) hematóma (3) hormonok (1) hüvelygoma (1) ideginger terápia (28) keményedés (1) kérdések válaszok (2) kert 2010 03 (1) kismama kiskönyv (1) kismama melltartó (1) klinikák (1) köldökzsinór (1) kombinalt teszt (2) korionboholy vizsgálat (1) kötelező nőgyógyászati vizsgálatok (1) középidős fájdalom (1) kultúra (7) labor (1) lélek melengető (4) lh (3) magne b6 (2) magzatvíz (1) málnalevél tea (1) mama masszázskrém (1) mama masszázsolaj (1) megjön érzés várandósság alatt (11) méhlepény (2) mom (1) mozgások (1) mozi (1) munkahely (1) nst (5) ösztrogén (1) pajzsmirigy terhesség (2) petezsák (3) pgd (1) pimafucin hüvelykúp (1) pocakfotó (19) pozitív terhessési teszt (7) progeszteron (4) prolaktin (5) pszichológus (1) pulzálás (1) rutascorbin (2) sav (1) streptococcus (1) stressz (1) szervezet ph (1) szikhólyag (3) szívhang hallgató (2) szívműködés (1) szonográfus (1) szülés (1) szülésre készítő meditáció (1) szülész nőgyógyász (1) szülés beindulása (1) terheléses cukor (1) terhesgondozás (15) terhességi keményedés (1) tsh (4) utrogestan (1) vákum (1) várandóssági tünetek (57) vargha meddőség tv műsor (1) vargha módszer (28) védőnő (6) vers (5) vérvétel (2) vitaminok várandósság alatt (2) yamato (1) zene (2) Címkefelhő

30. hét

2011.01.29. 15:14 - Nyonyeszka

Címkék: várandóssági tünetek babaváró lista 29dik hét 30dik hét

Már csak egy negyed van hátra. Őszintén szólva, a legnehezebbnek tűnő negyed. Nagyon tudtam annak idején mondani, amikor kismamák panaszkodtak mindeféle terhességi - és főleg az utolsó hetekben jelentkező - nyígekre, hogy bár nekem lenne ilyen. Hát most van. Megkaptam. És köszönöm is, őszintén. Ettől azért még a nyűg, nyűg marad. És a napok egyre nehezebbek. Vagyis én vagyok egyre nehezebb, pontosabban Lilla.

Essünk túl a kellemetlenségeken: derék, popsi, láb, combtő fájdalom és nyilalás 7 x 24 -ben. Sav minden mennyiségben. Arcot, tarkót, vállat feszítő sav. Már két falat után is. Ébredés legalább ötször egy éjszaka maximális pisilési inger mellett minimális produktummal. Ergo vízvisszatartás nagy mennyiségben. Vennem kellet az amúgy 37,5-es lábamra egy 39-es kis bebújós cipőt, merthogy már a terhességem elején vásárolt csizmám is épphogycsak jó. Najlon zoknival. Amikor vettem, még vastag zoknival is abszolút kényelmes volt. Amúgy meg egy csizmafelhúzás 5 perc, és utána újabb 5 szuszogás. Lehúzás kétszer ennyi. A jeggyűrűt már nem veszem fel reggelente. Erőszakolni kellene....Minden kábé háromszor annyi ideig tart, mint normálisan. A 8-9 óra a munkahelyen sok. Kényelmetlen. Munkát átadni, beszélni kellemetlen, kifullaszt. Várom már a márciust, amikoris Nyonyesz szerint a lelassultságom miatt, nagyjából egy ébredésből és egy lefekvésből fog állni a napon: délig felébredek, és akkor el is kezdhetek majd készülődni a lefekvéshez...:-)

Lilla kellemes mocorgását imádom. Nagyon fog hiányozni ez az érzés, amikor már nem bennem lesz. Egyre nagyobb sugárban érzem. Már az oldalamban is és egészen fent a cicim alatt. És az is nagyon jó, amikor apa hangjára előre kucorodik a hasfal felé, meg az is, amikor a tenyeremet a pocakomra teszem, és ő belefészkeli magát. Van, aki ki is tudja tapintani, hogy melyik testrész, hol található. Én nem. Talán azért, mert elől van a lepény. Tegnap ahogy a hasfalamhoz nyomult, ki tudtam tapintani a kis testét, ahogy kanyarodik a pocimban. :-) Egyre kevesebbet mozog, és egészen másképp, mint eddig. Fogy a helye, én is érzem.

Eddig egyáltalán nem féltem a szüléstől, mostanában kezdek kicsit parázni. Tudom, hogy Lillának is egy nagy küzdelem lesz, mitöbb élete első stressz élménye. Előszöris, át kell küzdenie magát a szűk szülőcsatornán. Sokszor beszélek neki arról, hogy majd én is segíteni fogom, hogy gyorsan menjen, és ő is adjon bele mindent, ügyes legyen, hogy kölcsönösen könnyítsük egymás dolgát. Aztán azt is elmagyarázom neki, hogy amikor kibújik, majd levegőt kell vennie, de ne féljen tőle, mert nem nagy ügy. Persze, akkor neki elsőre rémisztő lesz, mégse ijedjen meg. Menni fog, majd meglátja. És hát mondogatom, hogy hűvösebb is lesz, és egy csomó helye lesz hirtelen, de majd bebugyolálják és rám teszik amint lehet. Akkor már fázni sem fog és hallani fogja a szívemet, mint addig, és jó lenne, ha ez megnyugtatná. Amúgy, 10-es apgarra gyúrunk, de miért is lenne kevesebb.

A héten elintéztük az őssejt szerződést. Megkaptuk a gyűjtőszettet. Csak itthon ne hagyjuk...Megrendeltük a bútort. Holnap tapétázás, jövő hétvégén parkettázás, utána bútor összeszerelés és szoba berendezés. Aztán már nem is dolgozom tovább, és beköltözök Lilla szobájába vasalni, pakolni. Nagyon várom már. Addig is még beszerezzük a hiányzó holmikat.

Ja igen, tegnap nemcsak a Lilla holmik gyarapodtak, hanem anyuka is kapott egy hastartó övet. Régebben azt hittem hülyeség, de valóban kellemesebb vele az élet. A gerincnek és a hasnak is jobb. Aztán van már bimbóvédőm, ami az egyikre talán kicsi, a másikra jó...És gondoltam, megnézem már milyen egy eldobható bugyi. Háááát...kár volt érte pénzt adni...Többek tanácsára beszereztem egy olcsó, de jó hálóinget is a kórházi napokra. Ebből a ruhadarabból még kelleni fog legalább egy másik is. Nem vagyok hálóinges, így nincs is, csak a régi, lombikra és műtétekre járós hálóingem, ami most épp elég szűk.

Az utódaim szépen haladnak a munka átvételével. Remélem február közepétől már csak csendes szemlélője leszek az eseményeknek.

Átadás-átvétel és 28-29. heti hírek és fotók

2011.01.23. 14:12 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó babaruha babaváró lista 28dik hét 29dik hét 29dik hét ultrahang

Hétfőn megérkeztek az utódaim, és most sztereóban adom át nekik a munkáimat. Egyikről a másikra röppenek, és próbálom érthetően elmagyarázni a feladatokat, és megoldásukat. Sokat beszélek, nehéz a levegővétel. Nem beszélve arról, hogy minden nap bemegyek a munkahelyre. Mivel az ilyen átadás során a feladatok elvégzése lassan halad, az ímélek tornyosulnak a mélboxomban. Hazaérünk este, vacsizok, és ami nem várhat, azt még megválaszolom, megoldom. Úgy 10-ig, 11-ig. KI VAGYOK PURCANVA! Jobb lett volna egy hónappal ezelőtt túllenni ezen az átadás-átvétel dolgon.

Annyi, de annyi mindenről szerettem volna írni a héten, meg még múlt héten, de nem jött össze. Most talán sikerül egy részét bepótolnom. A legfontosabb: pénteken 29 hetesek lettünk. Hurrá! Lilla 1450 gramm, 2 hét alatt 440 grammot hízott. Husi pofija van, meg amúgy mindene husi. El is neveztem Husinyuszinak. Marcuska azóta lelkesen mondohatja HusziNyuszi. :-) Olyasmi forma lesz, mint én voltam. Szépítés nélkül: hurkás, hájasmájas kis ducijuci. Mondta is a szonográfus néni, hogy nem egy pálcika gyerek. :-)

Ja igen, és elmélkedtem már korábban a két kopasz szülő - hajas baba témáról korábban. Nos, én nem tudtam, hogy ez is látszik az ultrahangon, de igen, Lillának haja van, olyan 1,5 centis!!!! Veszek pár hajgumit meg hajráfot mire megszületik. :-) Azt mindenképpen javasolta a szonográfus, hogy hajkefét vegyünk neki. :-) Még szerencse, hogy rajta van a fésülködő divájsz a babaváró listán. :-). Az egyik képen nyitva ám a szeme.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán készült 28. heti pocakfotó is, igaz 28.6-osan, ami már majdnem 29, de azért még 28. Kicsit rendhagyó, mert lila ugyan a felső, de nem a szokásos póló. Egyszerűen sehol sem találom. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A "most jön még a hízás java" riogatások, úgy tűnik, nálam nem jönnek be. Ugye mondtam már, hogy valahogy én sohasem állok be a sorba? Valamiért minden másképp történik velem, mint a normális emberekkel....A lényeg, hó eleje óta 1 kiló plusz, ami nem is sok, főleg, ha figyelembe vesszül, hogy ennek Lilla produkálta a felét. ;-)

A héten megérkezett a korábban már megrendelt ágynemű szett és a pólya is, meg a kocsicipők és egyéb rózsaszínek. Jahhh, igen, mondtam én anno, hogy ha kiderül hogy lány, nem leszek rózsaszín, cukros, szirupos anyuka. Dehogynem! Látásom szelektív, rózsaszínnél tovább nem nagyon terjed. Evvan! Azért szerintem az ágynemű szett egyáltalán nem haboska, hanem inkább olyan bájos forma. Van benne fejvédő ágyrácsra, ágynemű huzat, hálózsák és kifogó.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kókuszpólyának kicsit más a színe, mint amire számítottam, de megtartjuk. Így is szép. A kókuszbetét kivehető, és a pólya takaróként is használható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lilla első topánkája:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

és az első sort (a fotó nem adja vissza, de az egész egy tenyérnyi kis darab, 3-6 hós babára való:-)):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A múltkor otthagytam a Tuskóban ezt a kis rózsaszín kantárost, mondván sok pénz, legyünk mostmár ésszerűek. Azóta leértékelték...és úgy tervezem, hogy ebben jön majd haza a kórházból a kisasszony. :-) A farmernaci amolyan bónusz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát, azt hiszem, Lilla kelengyéje készen van. Úgy 6 hónapos koráig sok-sok ruhával, szépséges hálózsákokkal és ágyneműkkel, szuper babakocsival, pihepuha plédekkel és pelusokkal, színes-csörgő játékokkal. A szobája készül (apa épp festi a második réteget, az elsőt sógor dobta fel tegnap, míg mi átrendeztük a felső szintet), és már a bútort is kinéztük. Persze, némi logisztikázást igényelt a művelet, mert az évekig üresen hagyott babaszobát, idén berendeztük, minden helységet belaktunk a hosszú várakozás során, és ki kellett találni, hogyan rendezzük át a bútorokat. Most jön majd a praktikum meg az anyaholmik. A patikai-, higiéniai- és fürdető termékek, szoptatással kapcsolatos holmik, mérleg, stb.

28. hét

2011.01.15. 18:13 - Nyonyeszka

Címkék: várandóssági tünetek 28dik hét mozgások

Nagyon jól megértjük már egymást. Lehet, mégis előbújt belőlem az ősanya? :-) Nem hiszem, de ha a kezemet a pocakomra teszem, Lilla odakucorodik. Ha járkálok, alszik, ha leülök vagy lefekszem, rugdos, jelezvén, mozogjak tovább, ringassam. Asszem, ringatós baba lesz. Igényelni fogja.

Feltűnően aktív, és feltűnően sokat van ébren. Ettől én nagyon jól érzem magam, mert kétségem sincs soha még egy fél napra sem affelől, hogy minden rendben van-e odabent. Aztán azt is érzem, hogy egyre kisebb lesz neki odabent a kuckó. Változnak a mozgások. Pár napja már nagyon nagy sugárban érzem a mozdulatokat, és nem csak forgolódás és bukfencszerűségeket vagy "rugdosást", hanem inkább egy-egy kéz-vagy lábmozdulat félét. Ha oldalt fekszem, akkor néha az oldalamat púpozza ki. Ez annyira új érzés, hogy még gyakran ugrok is egyet tőle. Hová el nem ér ez a gyerek. :-)

Nagyon jókat mulatok a jópofa mocorgásokon, gyakran hangosan nevetve. :-)

Aztán van olyan is, hogy teljes testével rátelepszik egy-egy szervemre pl. járás közben. Ettől össze tudnék görnyedni, de lagalábbis furán járok. Olyankor megkérem, hogy, ha neki nem gond, és más pozícióban is kénylemes, akkor vackolja már odébb magát. És megpróbálom a kezemmel irányítani, ami többnyire sikerül is. :-) Mi ez, ha nem kommunikáció? :-)

Karácsony óta mostanáig nem volt látványos a pocaknövekedés. 1-2 napja azonban egyre jobban fáj a combtövem, és a farizmaim, na meg az alhasam és derekam. Azt hiszem, újabb hirtelen növekedési szakasz következik. Mindig olyankor érzem ezeket, amikor pár nap múlva hirtelen, látványos pocaknövekedés történik.

Ma reggel nem csúszott fel a gyűrű az ujjamra, bedagadt az egész kezem, és a lábfejemen is feszült a csizma.

Összeszedtem valami betegséget, ami csak kínlódik, de nem akar kiteljesedni. Köhécselek néha, párszor fújom az orrom, néha kicsit szúr a hátam, fáj a torkom, de ennyi. Nem akar sem jobb, sem rosszabb lenni.

A keményedések nem múlnak, de nincs vészesen sok. Iszom a magnézium pezsgőtabit továbbra is. Az ampullától fura lett a gyomrom, azt abbahagytam. A sav egyre rosszabb. Azt mondják, a hajas babák okoznak ilyen kellemetlen sav tünetet. Csodálkoznék, ugyanis apukája is kopasz bébi volt, és anyukája sem büszélkedhetett hosszú, dús copfokkal az első években. Ám legyen sok haja! Erről jut eszembe, már kinyitja a szemét, van szemöldöke és szempillája is. Nagyon szép kis pofija lehet ezekkel a kellékekkel felszerelve. Ja, és reagál a fényre. Kezdek azzal szórakozni, hogy lámpával világotok a pocakomra, és várom, hogy reagáljon. És reagál. Na jó, egyszer történt ez az egész, de tényleg odakucorodott.

Negyedik védőnő látogatás

2011.01.11. 12:59 - Nyonyeszka

Címkék: védőnő terhesgondozás

Úgy felhúzott, hogy mindjárt 124/71 lett a vérnyomásom. :-) Ez egy antivédőnő. A kedvesség szikrája sem bújt el benne sehol. Először is odamegyek, hárman vannak előttem. Egy első alkalmas kismama - alaphangon minimum 30 perc, míg minden cart beirkálnak róla mindenhova - meg két anyuka két év körüli gyerkőcökkel. Oké, kb. 45 perc várakozás. Ülnék le, és kedvesen figyelmeztet az egyik anyuka, hogy inkább ne, mert alatta is összeszakadt az a szék. Klassz. Betoltam egy sarokba, ahol nehezen hozzáférhető, és szétszedtem, ahol amúgy is szét volt jőve, hogy véletlenül se üljön rá senki.

Aztán a szutyok kis váró csurig lett emberrel. Érkezett egy anyuka 3 hónapos babával (hát ő annyira gyönyörű volt, mint egy álom, és a 32. héten kényszercsászárral került a világra 995 grammal (!), leállt az áramlás, az anyuka dokija meg későn vette észre...), egy másik egy 6 évessel, és egy harmadik egy kb 8 hós kisfiúval. Jött egy plakátos nő, nem várta meg, míg kijön, aki bent van, megígérte, hogy nem tartja fel a védőnőt, csak megkérdezi, ki teheti-e a plakátokat. Olyan 15 perc múlva ki is jött, széles mosollyal az arcán, és mentegetőzésképp közölte, két védőnő van bent....

Végzett az első alkalmas kismama, majd a két gyerekes anyuka, mikoris én következtem volna. Gondolkodtam, hogy beengedem a 3 hós deded magam előtt, de nem is tudtam kimondani, mert a védőnő úgy határozott, hogy nem csak ő, hanem az összes gyerek menjen a kismamák előtt. Közben érkezett még 2 kismama is. Megértem én, és nekem is jól fog esni pici babával, hogy előre szólítanak, de azt sajnos nem tudom megérteni, hogy egy 6 éves gyereket miért kell egy 28 hetes kismama elé venni. Olyan 2 órát ültem, álltam és járkáltam és tartottam vissza a folyóholmikat a váróban, mire bekerültem. Hát nem, ott nem vagyok hajlandó elmenni dolgot végezni....

Az antinő nem köszönt, nem kínált hellyel. Csak állt velem szemben kezében a vérnyomás mérővel, jelezve, megmérné. És komolyan, egy szót sem szólt. Semmit. Nem mondta, hogy ülj le, megmérem. Meg se nyekkent. Jó, tudom, a testbeszéd is egy fajta kommunikáció, értem is, csak azt nem értem, mit keres egy ilyen habitusú nő ezen a pályán?! Aztán szó nélkül kötelességtudón átadtam a könyvem, a legújabb leleteimet, a vizeletemet, és ráálltam a mérlegre. Ő meg csak irkálta bele a leletek eredményeit a könyvembe, meg az övébe. Némán, szó nélkül. Igaz, így lehet szépen dolgozni. Megkérdezte kurtán és kényszeredetten, h van-e panasz. Mit mondhattam volna? Dehogy van, csak hadd menjek már innen. Múltkor volt panasz is meg kérdésem, arra sem akartál válaszolni. Ne nyúzzúk egymást. Van nekem orvosom, Ő mindent tud.

Megkérdezte, szedek-e valami vaskészítményt? Mondtam, most váltom ki. Kérdezte, legközelebb csinál-e az orvosom flowmetriát? Mondtam, nem említette, de 4 hét múlva kell mennem, ő meg nagyon jól ismeri a protokolt, úgyhogy, ha kell, biztosan fog ilyet csinálni. Semmire nem reagált semmit.

A múltkor már tegezett, most magázott.

Vérnyomásom 124/71, súlyom itt is 75 (reggel otthon 73), vizelet tiszta, se baktérium, se fehérje. Azért ma elvittem a mintát a steril üvegben a kórház laborjába ellenőrzésre.

Következő jelenés: a dokinál történt vizit után, új eredményekkel. Amúgy, mi történik, ha simán nem megyek el?

27. hét és vizsgálat

2011.01.07. 16:33 - Nyonyeszka

Címkék: terhesgondozás terheléses cukor várandóssági tünetek 27dik hét

Ma voltunk dokibácsinál. A szokásos mázsálást, vizelet ellenőrzést és vérnyomás mérést követte a vizsgálat. A mérlegelés igen meglepett. Minden reggel mérem magam otthon, ébredés után ruhátlanul. Ma reggel 73.3-at mutatott a mérleg. A doki mérlege a reggeli otthonihoz képest mindig 1-gyel kevesebbett szokott mutatni. Számítottam olyan 72-72,5-re. Majd kigúvadt a szemem, amikor megláttam a mutatót pontosan félúton a 70 és a 80 között.... Na mindegy. Kíváncsi vagyok a holnap reggelire otthon.

Ja, hogy mérlegmániám van? Lehet, de azért nem ezzel foglalkozom egész nap. Csak leírtam, mint érdekesség.

Elkészült a cukor terhelés eredményem. Tökéletes lett. A pajzsmirigy határértékeken belül van, de a T3 és a T4 az alsó értékhez közelít, ezért kaptam egy kis gyógyszeradag emelést. Vérszegény vagyok, erre valamiféle vasat írt fel a doki.

A vizeletemben picivel több ez-az, mint a felső határ, így azt meg kell ismételni, de nem úgy tűnt, hogy aggódnom kellene ezért. Kaptam steril üvegcsét. Olyan szűk a szára, hogy én abba nem tudok beletalálni úgy, hogy már nem is látom a lenti dolgokat a pocakomtól. Átönteni meg nem lehet. Rendes volt a doki, mert adott egy nagyobb szájú steril poharat is. Abból átönthetem a kicsibe...Gondolhatta, milyen béna vagyok....

A keményedések ellenére a méhszáj teljesen zárt. Magzatvíz ideális mennyiségű, és a lepény is rendben van. Lilla a babamozi óta megfordult, és most a fejecskéje van alul. Ezt éreztem is. Amikor faros, akkor mindig lent érzem az erősebb mozgásokat, pár napja meg inkább a köldököm tájékán és az oldalamban. :-) Átlépte az 1 kilót. Nagyon szépen fejlődik. Szinte tankönyvi ez is, mert a mért adatok alapján 26.6-nak felel meg, és ma vagyunk 27.

A savra savlekötőt szedjek. A vádli görcsökre meg kalciumot és magnéziumot.

Következő teendők:

- Vas kiváltása

- Hétfőn védőnő

- 4 hét múlva doki

26. heti pocakfotó

2011.01.05. 16:45 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó várandóssági tünetek 26dik hét

Amióta nem 50 kiló vagyok (van az már vagy 13 éve is), mindig azt hittem, hogy van honnan fogynom. Örök elégedetlen voltam, de azért nem haltam bele az itt-ott megjelenő plusszokba. Visszanézve a Lilla előtti fotóimat, csodálatosan vékony és csinos nő voltam. Leszek még valaha olyan? A kérdés költői. Ki tudja, és én is csak remélni tudom. És ha egyszer elérem a 62-63 kilót újra - csak halkan, netán a 60-at - elégedett leszek, és szót sem szólok a külsőmet illetően soha többé. Hűűűű, könnyelmű ígéretek.

Ilyen voltam az 5. héten:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Ekkor Lilla egy pár milliméteres petezsákban csücsülő kis mákszemecske volt még.

Aztán, így alakultam (12-16-20-23-26):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A fene se tudja, de mintha az összes tíz kiló a pocakomon, meg az arcomon lenne.

Közben Lilla szép lassan 1 kilós babaformájú kisbabává fejlődött, aki vagy 30 centi már, és ezidáig mindene kifejlődött, mostmár "csak" hízik és tökéletesedik. Leginkább az apukájára hasonlít: a hosszú ujjacskái, a profilja, a pontossága. Ez mind apa. És az éjszakai nem alvások, forgolódások, nos, ez lennék én....Szép kis anyai örökség. Nyonyesz nagyon szeretné, ha belsőleg rám hasonlítana, ha olyan érzékeny és megértő és türelmes lenne másokkal, mint, én. Meglátjuk, kicsit azért lehetne keményebb nálam.

Én már keményen a harmadik trimeszterben érzem magam, bár egyes számítások szerint a 2 nap múlva betöltött 27. hét még nem az. Mások szerint, az.

Enni már nem szeretek, mert bármi legyen az, és akármilyen kevés, miután lecsúszik az utolsó falat - ami egyben a negyedik - fél óra múlva már újra fent van, és mintha tízszer annyi lenne, mint ami lement. Nem irigylem a kérődzőket, nem lennék szarvasmarha.

Éjszakánként a minimum 3 ébredés alap. Ha jó éjszakám van, és szerencsés vagyok, a 2 csepp ürítése után - ami felébreszt - azonnal vissza tudok aludni. Rosszabb esetben csak  3 óra múlva. Azalatt az idő alatt kitanulom az összes receptet a TV Paprikáról.

A méhem teteje, a köldököm és cicim alja között félúton tapintható a keményedések alkalmával. Nincs sok, de akad. A magnézium pezsgő tabit ampullára cseréltem, bízva abban, hogy ezzel a hasmars is elmúlik, de igazából semmi változást nem tapasztaltam még.

Lassú vagyok, mint egy állapotos poloska, és még így is állandóan szuszogok. Verebes versenyre sem kelhetne velem. Érzem nagyon a tíz kiló pluszt. Eddig ennyi. Tudom, most jön még a java. Odafigyelek. Igazából, nem is bírok sokat enni a sav miatt...A Rennie gyár mostanság belőlem él. Nem mintha tartósan jó lenne. 1-2 percig enyhít a fullasztó, maró érzésen csupán. Lehet, most veszek újra Salvus vizet, talán az jobb lesz, bár nincsenek illúzióim.

A gondolataim már nagyon nem a munka körül járnak. Még jó, hogy másfél hét múlva kezd mindkét utódom. Leginkább csak mosnék, vasalnék. Babaholmikat. De ez még elég korai. Bár áthoztam tesótól a kisruhákat, és nagyon sok van. Vásároltunk is újabb holmikat az IKEA-ban, meg rendeltem a szopiparna.hu-ról. Kifogókat, ágynemű huzatot és fejvédőt, hálózsákot, kis törölközőket, mintás textil pelusokat, plüss játék kockákat és színes labdát meg könyvet, gumis lepedőket. A zokni mániám már egyértelmű, ezenkívül még hálózsákból és ágynemű szettekből tudnék mindenhol venni legalább egyet, ahová betesszük a lábunkat. Legyen az online, vagy fizikai bolt.

Lilluka nagyon aktív kislány, rengeteget mozog. Készítettem hasvideót - mert hogy mivel is tölthetném az időt hajnali négykor, minthogy a mobilommal videózóm a pocakomat? Belly jelly a neve, mert úgy rezeg a pocakom, mint a kocsonya. Aki nagyon figyel az kb. fél percenként láthat valami mozgást. A negyedik perctől már nincs semmi.

Ja igen, 1-2 hete elkezdett kifordulni a köldököm. Marcika jól ki is nevette. És nagyjából ezzel egyidőben megjelent az első - és remélem egyetlen - striám is. Nem, nem a hasamon. Feljebb....

December 28 - egy tökéletes nap és a kivilányok

2010.12.29. 13:11 - Nyonyeszka

Címkék: életképek babakocsi babaruha 25dik hét 25dik heti ultrahang

Ma reggel ébredés után leszédelegtem a lépcsőn, és a még félig csukott szemhájamon kersztül mindenhonnan szép kivizöld színek hatoltak át a retinámon. A nappali nagy részét  a karácsonyfa előtt egy mózes, egy sportrész, egy autósülés, 3 lábzsák, egy babakocsi váz, és egy pelenkázótáska foglalta el. Mindez többnyire kivizöldben pompázott. Olyan volt, mintha álmodnék, pedig ott van, még most is. Ma már vagy százszor nyitottam ki és csuktam össze a vázat, pattintottam rá a mózest, sportrészt és autósülést, nyitottam ki és csuktam be a táskát. Mint gyerekkoromban, amikor reggel ébredés után mindig a fa alatt pihenő játékokkal indult a nap még pizsiben. Akkor éreztem ilyet utoljára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogy, hogyan került a kocsi a fa alá?

Már rémlik, hogy tegnap hirtelen felindulásból megvettük.  A kocsit, és még sok mást is.

A nap korán indult. Még sötétben. 7 órakor már autóban ültünk, a külső hőmérséklet jelző -19-et mutatott!!!! 75 gramm glükózzal meg egy citrommal a táskámban a kórház felé tartottunk a terheléses cukor vizsgálatra. Volt még nálunk banán, mandarin, előző este sütött tepertős pogácsa arra az időre, amikor már ehetek. Vittem vizeletet is. 8-kor megszúrták az ujjbegyemet, 5.3 volt az éhgyomri cukrom. Megittam a 2 dl vízbe kevert 75 gramm cukrot, és belefacsart fél cirtom levét. Cirtom nélkül valószínűleg kihánytam volna az egészet. Így, azt képzeltem, limonádé, és hogy őrülten szomjas vagyok a nagy meleg nyárban, és lehúztam a koktélt egy szuszra.

2 óra múlva volt újból jelenésem. Addig vásároltunk a közeli bevásárlóban. Épp csak odaértünk, kb 10-15 perccel a cukros ital lehúzás után, borzasztó rosszul lettem. Szédültem, majdnem elájultam, hányingerem lett. Úgy voltam vele, ha ez így marad, akkor a második szúrás után haza vesszük az irányt, nem az Elefániba Budaörsre....

Szerencsére, ágyakat is árulnak ebben a hiperben, így tudtam ott ücsörögni kicsit. 10-15 perc múlva jobban lettem, aztán meg teljesen jól. Gondolom, a glükóz hatására felszaladt a cukorszintem, ezért szédülhettem, majd némi inzulin hatására normalizálódott a helyzet. Ez jó reakció, nem?

Nem kerültük el a bébi osztályt sem, és két body-val, meg két kis kardigánnal leptük meg Lillát. Még mindig tépelődve, hogy mit kezdünk a rózsaszínekkel és lilákkal, ha Lilla mégsem lány...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Megvettük a csülköt és tarját a szilveszteri menühöz, kelkáposztát, virslit a franfurti leveshez. Lencse és füstölt husi van még itthon a hagyományos főzelékhez, amit ezúttal is Nyonyesz fog elkészíteni.

10 óra 5 perckor jelenésem volt a laborban. Ezúttal nem ujjbegy szúrás volt, hanem rendes vérvétel (pajzsmirigy kontrolhoz, cukorszint meghatározáshoz, teljes vérképhez és még a hozott vizeletet is ott hagytam ellenőrzésre).

Épp hogy végeztünk és beültünk az autóba, előbányásztam a pogácsákat a csomag mélyéről, mert már farkaséhes voltam. Cukordózis előtte ide vagy oda. Az nem rendes kaja.

Irány Budaörs. Az Espiro babakocsi Air változatát szerettem volna megtapasztalni, mert a Lite-hoz képest ehhez adnak táskát, szúnyoghálót és esővédőt is, a különbség elvileg csak a kerekekben van. Az Air kerekei felfújhatók és talán még nagyobbak, mint a Lite-é. Emiatt, vagy sem, de nehezebbnek is tűnt 2-3 kilóval. Megnéztünk még egy Teutonia-t, és végül, hogy, s hogy nem a kasszánál álltunk egy zöld Espiro Vector 4 Lite-tal, és egy színben hozzá illő Bébécar pelenkázó táskával. Meg két rugival, az egyikhez kardi is van, két hálózsákkal (egy bélelt, egy sima), újabb 3 pár zoknival és egy pár cumival. :-)

Hogy végül, miért nem a Lila? Úgy véltük a zöld is elég csajos, meg pasis is. És ha esetleg, majd jönne egy öcsi, hát neki is jó legyen, meg amúgyis, még Lillára sem mondta soha senki tutibiztosra, hogy lány. És olyan jó ez a zöld. Neki zöld járgánya van, nekem zöld táskám. Mi leszünk apa vidám, kivilányai. :-) Délután babamoziba volt időpontunk, és reméltük most végre kiderül. A kocsi tényleg szuper. A váz, a mózes, a sportrész és a 2 lábzsák a dobozban volt összesen 14 kiló. Az autósülés külön zacsiban volt, de az is nagyon könnyű, és tágas, majdnem fektetett háttámlával. Összehasonlítottuk egy MaxiCosi-val, és nagyon hasonló a kialakításuk. Az egyetlen hátránya, hogy nincs hozzá isofix talp, de majd túléljük nélküle. A kocsi amúgy a Bugaboo-ra hajaz leginkább. A tolókar nem fordítható át, de emelhető, és kenyelmesebben is, mint a Bugaboo-é. A B. első kerekei sokkal kisebbek, mint az Espiro-é. Az E. nem alakítható két kerékre és kisebb a bevásárló kosara. A kivitele sztem az Espiro-nalk szebb. Minden darab textília levehető és mosható rajta. Nem egy elegáns plüss/zsenília bordó-bézs Peg Perego, de nagyon moder és mokány kocsi. A kasszánál már jöttek a kétségeim (szokás szerint), de amikor este összeraktuk, mind elszállt. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ebéd után beszereztük a Spock könyvet meg egy másikat az elsősegély nyújtásról, aztán szétnéztünk kanapé ügyben is.

16:45-re volt időpontunk a babamoziba. Mint kiderült, ellentétben azzal, amit legutóbb mondtak nekünk, a 28.-30. hét a legalkalmasabb a pofi nézegetésre, nem a 25.-27. Na mindegy, ha már ott voltunk, nézzük. És csoda szerencsénk volt - a szonográfus szerint - mert nagyon klassz felvételek készültek a babáról. Igaz, szinte végig az arca előtt volt a keze meg a lába, de azért látszik a kis pofija is. Nagyon hosszú, vékony ujjai vannak, mint apukájának, és az orra? még eldöntendő kérdés. Biztosan Lilla!!!! Ez már 100%. Súlya 80 deka fölött van, és a mért adatok alapján pont annyinak felelt meg a kora, amennyik voltunk tegnap. :-) Apa ismét megdícsért minket, hogy milyen ügyesek vagyunk. Az Ő kivilányai. :-) Hosszú nap volt, és bizony fárasztó, de nagyon szép és emlékezetes.

 

Átsuhantunk a 25.héten a karácsonyi ünnepek alatt

2010.12.27. 12:57 - Nyonyeszka

Címkék: várandóssági tünetek 25dik hét

Pontosan december 24.-én lettünk 25 hetesek. Jöttek az ünnepek, lefoglalt a készülődés, és észrevétlenül idősebbek lettünk egy héttel. Kicsilány és én.

Ezen a héten kezdtem el azt érezni, amit már olyan sok helyen olvastam, és nem is akartam elhinni, hogy velem is így fog történni: a harmadik trimeszter lomha, nehézkes, öreges. Vagy legalábbis a kismama a harmadik trimeszterben - na jó, egyelőre még csak közelítvén felé. Ami eddig viszonylag könnyen ment, az most nehézkesen. A hegyeket megmozgató energiák elfogytak, helyette rám telepedett a nehéz érzés meg fáradtság. Vége már a békésen átaludt éjszakáknak is. Tegnap pl. ötször ébredtem fel.

Enni csak óvatosan, és nagyon keveset ajánlatos ilyen korban, mert a normál adag borzasztó sok és megterhelő az elfogyasztás után. Megemeli a pulzust, elnehezít, fullaszt, és utána leginkább se feküdni, se ülni, se állni, sehogy sem jó vagy 3 órán keresztül.

A szokásos dolgok elvégzése 2-3szor annyi időbe telik, mint idáig.

A csizma le-fölhúzgálás meg egyenesen a legutálatosabb tevékenység. Inkább már nem is mozdulnék ki, csak ne kelljen állandóan lehajolgatni, és le- vagy felrángatni a lábbelit. Talán a három napig tartó családjárás is megerősítette bennem ezt az érzést. Ugyanis, naponta 3-4szer küzdöttem a csizmákkal.

Lillánk az ünnepek alatt igen élénk mozgásokat produkált. Legfőképp, amikor már éhes volt, aztán meg, amikor jól lakott. Az már biztos, hogy nem szereti, ha háton fekszem, mert olyankor kivétel nélkül mindig megrugdos. Aztán egyszer-kétszer sikerült elcsípnünk azt is, hogy a pocakomat formálja egy-egy kidugott testrészével. És egyszer-kétszer már szabad szemmel is láttuk, ahogy a rúgás - mozgás hatására a pocakom megmozdul. És éjszaka azt álmodtam, hogy egy szabályos talpacska forma nyomta belülről kifelé a hasamat. :-)

Ma bébi Vivaldit hallgattunk munka közben. Végig teljes nyugalom honolt odabent. Nem csoda, néha én is úgy éreztem, hogy ráborulok a billentyűzetre. :-)

Védőnőnél végül nem voltam. A hó elejire nem volt kedvem menni, aztán jött a hasbaj, azért nem mentem le. Felhívtam, hogy két ünnep között lesznek-e, mondta, hogy szerdán, de inkább majd csak akkor menjek, ha már kész lesz a cukorterheléses vizsgálatom eredménye is. Mondtam, akkor január elején-közepén találkozunk, és akkor 2 hónapig nem látott. Mondta, az jó....Ha neki jó, hát nekem is. A vérnyomásomat és súlyomat úgyis mérem itthon. És nézi a dokim asszisztense is mindig.

Következő lépések:

- holnap cukorterheléses vizsgálat és pajzsmirigy vérvétel, teljes vérkép, teljes vizelet

- január első hetében vizsgálat és az eredmények megbeszélése

Keményedések és hasfertőzés (folytatás)

2010.12.27. 11:21 - Nyonyeszka

Címkék: életképek keményedés 25dik hét hasmenés várandósság alatt

Hol is hagytam abba? Vissza kell lapozzak...Ja igen a karácsonyi buli, és a folyékony tényállás. Nem múlt el akkor sajnos. Amikor már két napja orvosi szénnel tömtem magam, és kerek egy hete tartott a nyűg, felhívtam a házidokit, hogy bejelentkezzek. Azt mondta, ne menjek el hozzá, felesleges, valami járvány van, azt kaphattam el. Egyem a szenet és szigorúan tartsam be a diétát. Mivel kismama vagyok, többet nem tehetünk, a babára ez a vírus valószínűleg nem lesz semmi káros hatással. Hát, nem nyugodtam meg. Jobban esett volna a "valószínűleg" helyett a "biztosan".

Aztán elgondolkodtam, hogy, ha vírus, miért nem vagyok levert? esetleg lázas? miért nem rókázok (hisz régen minden nap jött)? miért tart ennyi ideig? és Nyonyesz miért nem kapja el? Na persze, ez sem törvényszerű, csak olyan valószínű....És miért jön vissza a gond nélkül átvészelt 3-4 nap fokozatos visszaállás után a normál táplálkozásra (na jó, azért csökkentett mennyiségű tejtermékkel) Karácsony első napjának reggelén?! Gondolkodtam, hogy kihagyom a paratsztreggeli kolbász, szalonna, savanyúkáposzta részét aznap reggel. Amikoris vendégeink is voltak, mert Marcuska jött csekkolni, hogy keriékhez hozott-e valamit a Jézuska. :-) Elegem volt a koplalásból, és nem bírtam ki, hogy ne egyek én is a töbiekkel a héjában sült krumplin kívül egyebet. Aztán délben még anyu töltött káposztájából is letoltam egy kicsi adagot, és nem, nem diétázom azóta sem. Nincs is semmi bajom. :-)

Nem vírus volt, ebben szinte teljesen biztos vagyok. Gondoltam én arra már az elején is, hogy a megnövelet magnézium adag miatt lehet, de nem nagyon találtam ennek igazolását sehol, és a nődokim sem támasztotta alá a feltételezésemet azon a csütörtökön, amikor hajnali negyed4-kor felébredtem, és onnantól kezdve 10 percenként keményedett be a hasam mensis görcsök kíséretében. Az érzés meg tartott kb fél percig. És ez így ment 2 órán keresztül, amikoris már-már azt hittem szülni fogok, és be voltam tojva rendesen. 24 hetesek lettünk volna másnap (a parti napján)!!!!! Alig vártam, hogy emberi idő legyen, és mehessek orvoshoz. Valahogy 2 óra masszív keményedés után sikerült visszaaludnom, és utána már úgy ébredtem, hogy ha voltak is méhösszehúzódások, nem rendszeresen. Valahogy nekem fekvéskor vannak inkább ilyenek. Ha teszek-veszek nem annyira.

Szóval a magnézium adag növelése is azért tötént, hogy enyhüljenek a pár hete elkezdődött rendszertelen keményedések. Akkor kezdtem 3-4 x 1 pezsgő tablettát inni, amikor már napi 10-nél több volt. És a hasmarsos időszak kezdete is nagyjából akkora datálódik, amikor már 1-2 napja ittam ezt a nagy magnézium adagot.

Természetesen, a szörnyű és félelmetes hajnali élmény után reggel azonnal hívtam a dokit. Nem értette, azt mondta, ellentmondásos, hogy pihenéskor produkálom leginkább az összehúzódásokat...Megnyugtattam, megértem az érzéseit, én is tudom, hogy normálisan nem így történik ez, de végülis, nálam mi történik úgy, ahogy az másoknál? Még aznap megvizsgált, az összes méhszájam teljesen zárva van. Pici lány másfél hét alatt 6 dekát hízott, és még mindig nem mutatta meg egyértelműen a dolgot. A doki ismét csak ennyit tudott mondani, pozitívumot nem lát (mármint a lábak között :-). Attól féltem, hogy a keményedések során esetleg nem kap elég oxigént odabent a baba, de efelől is megnyugtatott a doki. Ezeknek az összehúzódásoknak az egyetlen következménye a méhszáj kinyílása, és a koraszülés lehet, oxigénhiányos állapot nem. Egyiket sem kívánom, de valahogy azóta mintha nem lenne annyi keményedés....Nem mondom, hogy egyáltalán nincs, de nem olyan vészes. És amúgy is, az egy hónap helyett 2-3 hetente fogok járni ellenőrzésre. 

Ja igen, közben hallottam már innen is- onnan is, hogy a magnéziumnak bizony van némi lazító hatása a dolgokra. A doki szerint a keményedések a hasmars miatt voltak, szerintem meg leginkább már nem tudom megkülönböztetni a különféle érzéseket....A lényeg, hogy azóta nyugi van. :-)

24. heti pocakfotó, avagy partimama és a hasfertőzés

2010.12.18. 19:11 - Nyonyeszka

Címkék: életképek pocakfotó 24dik hét

Tegnap volt a céges karácsonyi buli. Elvittük hát kicsilányt, és megmutattuk neki, hogy is mulat a magyar. Indulás előtt Nyonyesz készített rólunk (rólam és a pocakomról) fotókat teljes partidíszben, így a 24. heti pocakfotó rendhagyó. Lila póló helyett gálaruha.

Ennyi bókot még életemben nem zsebeltem be egy ilyen parti alkalmával, mint tegnap. A kismamákat imádják az emberek. Tök mindegy hogy nézel ki, ha kismama vagy, szép vagy, és csinos. Mindenkinek van hozzád egy-két kedves szava, megcsodálják a pocakot, valaki szerint nagyon nagy, valaki szerint szép, és bizonyára az jár a legközelebb az igazsághoz, aki azt állítja, hogy "milyen gömbölyű". :-) Szeretek kismama lenni. Kár lett volna kihagyni ezt az élményt. Senki nem néz ferde szemmel, és nem tesz megjegyzéseket, ha kétszer, esetleg még talán háromszor is lerohanod a desszertes pultot, szedsz is róla, és még meg is eszed. Még bíztatnak is, hogy egyél még, mert nektek ez kell. Naná, hogy nem kell, de nekik meg ezt nem kell tudni. ;-)

Helyzetelőnyből indultam a partira, mert egy kiló mínusszal köszöntött rám a péntek a csütörtökhöz képest. Hogy minek tudható be? Vagy furát ettem, vagy összeszedtem valami vírust, vagy egyszerűen csak ilyen hatással vannak rám a hormonok, de kedd óta valami hasfertőzéssel küszködök (próbálom szépen kifejezeni a folyékony tényállást). Kedd, és szerda még nem volt gáz, csütörtök már igen, nagyon, és péntek is, sajnos. Pénteken már csak pirítós kenyeret, sós krumplit és tojáslevest ettem, hogy este azért mégiscsak el tudjak menni a buliba.

A haditerv hatásossága beigazolódott, ugyanis az 5 órai capuccinopróbát is kiálltam. Ezekután bártan vetettem bele magam az éjszakába, és legfőképp a büféasztal közelébe. Nyonyesz idén lett kerek öt éves a cégnél, és, mint olyan, neki is járt egy sztahanov érdemrend, amit mindig ezen jeles esemény alkamával nyújtanak át a szorgos dolgozóknak. Igazi nagy, és nehéz, semmire sem jó plexi emlékplakett. Úgy számoltam, hogy 7-ig elkészülök, és indulhatunk. Valahol megcsúsztam, és negyed 8 lett a módosított időpont. Nyonyesz kérte szépen, hogy próbáljak igyekezni, nem sikerült. Közben, a főnöke is ránk telefonált, hogy ugorjunk már be a céghez, mert a tombola fődíj ott maradt, keressük meg és vigyük magunkkal. Persze nem találtuk, így üres kézzel indultunk tovább.

Az Andrássy-n a sor csak csorgott, és a helyszín közelében sem találtunk parkolóhelyet. Nyonyesz, egy kör megtétele után engem visszavitt a hotelhez, hogy ne kelljen sokat gyalogolnom a partiruhámban a hidegben, ott hagyott. Én meg már tudtam, hogy, amikor szólítják a plakett átvételére, Ő nem lesz ott. Pedig nagyon várta. Besurrantam a földszinti mosdóba, lecseréltem a csizmámat a báli cipőmre, rendbe szedtem a viseletemet, és hívtam férjet, hogy merre jár. Azt mondja, ő már a teremben, én hol vagyok. Épp kiállt egy autó a hotel parkolójából, amikor engem kidobott, így azonnal le is tudta tenni a járgányt. Megörültem, hogy akkor mégis átvette. A bagós szekción áthaladva érdeklődtem a kollégáktól, hogy látták-e, merre van, de azt mondták, nincs ott, mert az emlékplakettet sem vette át...

Persze, tovább haladva a bálterem felé, megtaláltam, és valóban, 3 perccel azután ért be a terembe, hogy kimondták a nevét....A föld alá tudtam volna süllyedni szégyenemben, és sírni tudtam volna. Ő meg csak annyit mondott, hogy "ugyan, nem baj, ne törődj vele". Vártam, hogy a szememre veti, hacsak egy félmondatban is, hogy ő ugyan megmondta, és kért, hogy készüljek el időben. De nem. És ettől még sokkal rosszabbul éreztem magam.

Lelkifudalásom nemcsak nekem, de a főnökének is akadt, ugyanis Ő küldte be a céghez a hűlthelyevan tombola fődíjért. Megszervezte, hogy a buli alatt, a Smile zenekar frontembere - Gönczi Gábor - adja át neki a súlyos plakettet. Némi kárpótlást nyújtott a nyilvános átvétel, de tudom, hogy ez az eset örökké nyomni fogja a lelkemet.

Persze nem keseregtem egész este. A vacsora után a poker asztalnál próbáltam elverni a csipszeimet, de nem sikerült. Eleinte nagyon élveztem, de aztán elfáradtam, és úgy akartam kiszállni, hogy elbukok mindent - vérbeli pókerjátékosra vall :-). Már olyan lapokra is emeltem a tétet, amiket más akkor bedob, amikor még meg sem kapta . És nyertem. Nem tudtam megszabadulni a zsetonoktól. Kiszálltam, és valaki beült a helyemre, átvette a vagyonomat is.

Szédelegtem még egy kicsit, és ettem a desszertből még egyszer. Megvártam, míg Nyonyesznek átadják a díját, és távoztunk. Így is elmúlt már éjfél. Mára visszatért a hasbaj, úgyhogy krumpli, piritós kúra újra indult. Amúgy is úgy érzem magam, mintha másnapos lennék, pedig vízen kívül mást nem ittam. Hiába, a késői fekvés, és a kialvatlanság is megviseli a gyomromat. Kényes egy jószág....Most már nagyon szeretném, ha ez a hasbaj tovaszállna...

23. heti pocakfotó

2010.12.13. 20:19 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó várandóssági tünetek 23dik hét

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kollégák szerint péntekről mára látványosan sokat nőtt. Mondtam nekik, hogy, attól is is függ, hogy mekkorának látszik, hogy mit viselek, de én is érzem, hogy napról napra nagyobb. És azt is érzem, hogy minden egyre nehezebb lesz, Most még jól vagyok, de már hosszú a munkanap, ha bemegyek dolgozni. A vége felé kényelmetlen a szék, nem jó állni, nem jó ülni, nem kélnyelmes a ruha, a cipő sem már. Feküdni kellene, de az sem mindig jó.

Éjszakánként legalább háromszor ébredek fel, és addig is amíg elalszom, vagy ötször vetődök az egyik oldalamról a másikra. Vetődök? Enyhe túlzás, igazából eltart vagy 5 percig, míg a derék- és farizom fájdalom mellett átszenvedem magam a jobb oldalamról a balra, lábam közt a szopipárnával, mert attól kényelmesebb elvileg. A testhelyzet változás után a sav is követi a gravitáció törvényeit és elindul a másik irányba. Míg át nem ér, szétégeti a torkom, a nyelőcsövem, és fullladásig feszít. Tudom, hogy minden elmúlik, abban a pillanatban, amikor Lilla megszületik, így jól viselem. 

Amúgy tudnék szentségelni rendesen. Hosszú hónapok kemény munkája volt megtanulni elaludni, és végigaludni az éjszakát. Borzasztó rossz alvó voltam mindig is, már gyerekként is. Egyéves koromban már nem akartam délben aludni. Az oviban az alvás ideje volt számomra a legszörnyűbb pár óra. Míg a többiek békésen szunyáltak, nekem kattogott az agyam. Hogy min? Fogalmam sincs, de szinte egyszer sem aludtam. Aztán jött az autogén tréning pár éve, és megtanultam ellazulni, elaludni forgolódás nélkül. Véget értek az átvirrasztott éjszakák, jött az éjszakai édes álom. Hát ennek most vége, gondolom, jó sokáig.

Egy tünet, ami már régóta létezik - szinte az elejétől fogva - de még sohasem írtam róla. De ha már meztelen őszinteség az egész naplóm: iszonyatosan tud fájni a cicibimbóm. Leginkább, ha hidegebb van kicsit, és fázom, és megkeményedik. Mintha száz tűvel szurkálnák, vagy égetnék. Ha otthon vagyok éppen, hajszárítózni szoktam, vagy meleg zuhannyal letusolni, vagy melegítő párnát tenni rá, ezek 1-2 perc alatt elmulasztják a fájdalmat. A munkahelyen - ha már nagyon eldurvul - a mosdóba menekülök szenvedni, aztán amikor enyhül, kimerészkedek...

A súlypontom is áttevődött, legalábbis néha fura érzéseim vannak állás és járás közben. A testképem meg még valahogy a régi. Ha tükörbe nézek, mindig meglepődök, a fotók láttán még inkább. A megszokott mozdulatokra figyelni kell, mert mentem már neki ennek-annak abból kifolyólag, hogy a fejemben még a régi testképem él.

Eléggé sokszor szurkál mostanában az alhasam is, néha még felállni sem tudok.

Ma reggel vettem észre, hogy megjelent a linea negrám. Hurrá! Linea negra érett lettem. ;-) Azt hiszem, ez egy pigment elváltozás a hormonok hatására. Büszkén viselem. :-)

Sokat iszom, nagyon kevés távozik...Reggel még felhúzom a zippzárt a csizmám szárán, este már nem bírom, mert szorít.

Lilla egyre erősebb. Hihetetlen erővel tud rúgni, és a helyezkedéseit is nagyon érzem már. Néha nehéz is eldönteni, hogy keményedés vagy Lilla mozog. Sajnos, a keményedések egyre gyakoribbak. Mensis görcs szerű érzés pár másodpercig tart, és közben mintha egy kemény labda feszülne belülről kifelé a hasfalamnak. Pontosan kitapintható, kőkemény labda. Iszom a magnéziumot rendelültlenül. Pihennék is nagyon sokat, de fura módon fekvés és ülés közben többször keményedek, mint állva vagy sétálva...Háton pl. már szinte sohasem fekszem, mert ilyenkor a leggyakoribb.

Próbálom a kapcsolatot is megteremteni pocaklakómmal, kisebb-nagyobb sikerrel. Sajnos leginkább még mindig nem tudom, hogy azért rúg-e, mert jó, vagy mert nem, vagy épp a 11-es rúgást gyakorolja. Azt már megfigyeltem, hogy ha 3-4 órája semmit sem ettem, akkor rugdos, úgy sejtem, éhes, ilyenkor enni kell. Aztán evés után pár perccel megint jelez, szerintem elkezdi nagyban nyelni a magzatvizet az ízt érezvén, és ez mozgásra készteti. Pont ma olvastam a Ranscburg könyben, hogy ha nagyobb mennyiségű édes étel kerül az anyai szervezetbe, az a magzatvizet is megédesíti, és ezek a kis porontyok, úgy nyelik az édes nedűt, mint kacsa a nokedlit. Ha a hátamon fekszem, mindig megrúg, erről úgy gondolom, nem jó neki, ilyenkor inkább oldalra fordulok. Ha ülés közben picit előre döntöm a felsőtestem, akkor is rúgással jezi, hogy ez nem jó neki - gondolom, hogy nem. Nem vagyok egy ősanya típus, de azt hiszem, alakul ez a kapcsolat kettőnk között.

A hétvégén például határozottan úgy éreztem, hogy azt szeretné, ha folyton csak sétálnék, és így ringatnám a kisasszonyt. Jöttünk-mentünk egész nap. Autóból ki- autóba be. Amíg mászkáltam teljes nyugalomban volt a kiccsaj, beültem a kocsiba, és 1-2 perc múlva már éreztette is magát követelve a további ringató sétát az unalmas ücsörgés helyett.

Azt is tapasztaltam hogy általában 2-3 napig igen aktív és erős, aztán ugyanaennyi ideig csak minimális jelet ad, épp annyit, hogy mégse zakkanjak azért meg.

Néha nagyon jól szórakozok a mozgásain, hangosan röhögcsélekl. Ma épp az egyik lehetséges utódomat interjúztattuk, és a lánykánk épp akkor élt a leginkább (naná tökfőzi-gombapöri után voltunk nem sokkal), olyan nehéz volt megállni, hogy ne nevessek. Valószínűleg a jelölt sem értette az épp oda nem illő mosolyt. :-)

22. heti vizsgálat és aktualitások

2010.12.08. 19:40 - Nyonyeszka

Címkék: babakocsi 22dik het terhességi keményedés cukorterheléses vizsgálat

Hétfőn ellátogattunk a dokibácsihoz, aki úgy találta, minden a legnagyobb rendben. Lilla kb. 27 cm, a combcsontja 4 centi, a súlyát a méretei alapján a szoftver 529 grammra becsülte. A mért adatok alapján 22.6, mensitől számolva 22.3 volt. Leginkább nagyon alul érzem a mozgásokat, ez azért van, mert a kicsi még mindig farral lefelé lubickol a pocakomban, ergo, a lába van alul.

A várva várt megerősítés a neme tekintetében elmaradt. Úgy összeszorította a combjait, hogy semmit sem láttunk. Gondoltam magamban, "na kislányom, ezt a mozdulatat majd pár év múlva is gyakoroljad, amikor elkezdenek sündörögni a pasik körülötted."

A vérnyomáson 110/69, súlyom 70,5 kg (most olvastam, hogy mások idáig 4-6 kilókat híztak, hát én akkor a 8-9 kilómmal nagyon rosszul teljesítek, de egyébként, soha nem szólt még a doki sem, és a védőnő sem, és nem is zabálok....), vizeletben se genny, se fehérje.

A keményedéseket jól gondoltam. Valóban van olyan, hogy Lilla feszül neki a hasfalnak, ekkor látszik is, hogy azon a részen csúcsosabb a hasam. De van olyan is, hogy sehol sem csúcsosodik, viszont teljesen egyértelműen ki tudom tapintani a méhemet, mert kőkemény és olyan, mintha egy labda lenne a hasamban. Feszítő érzés, leginkább az enyhébb mensis feszülésekre emlékeztet, és pár másodpercig tart, esetleg 1 percig. Azt mondta a doki, ha ez nem fordul elő 10-nél többször naponta, akkor nincs gond. Egyek-igyak magnéziumot.

Az Euthyroxot szednem kell továbbra is.

Jövő héten lemegyek az antivédőnőhöz, megdolgoztatom kicsit ;-) bár én is simán be tudnám irkálni a kiskönyvbe a friss eredményeket, neki meg elküldeném a leletek másolatát, aszt írja be a saját könyvébe, amikor akarja....Tényleg, miért nem számítógépben tartanak nyilván a 21. században?

Két ünnep között cukorterheléses vizsgálat, és pajzsmirigy kontrol lesz. 75 g cukrot kell kiváltanom a patikában, azt vinni magammal, és egy citromot is, hogy ne legyen olyan édes a koktél. Fél8-ra kell mennem, vesznek vért, megiszom a szirupot, majd 2 óra múlva ismét vérvétel. Volt már ilyen vizsgálatom, citrommal egyáltalán nem gáz a cucc.

Január elején kontrol a dokinál.

Lassan ideje lenne őssejt ügyben is tájékozódni,

...és elmenni egy baba elsősegély tanfolyamra (Minimanóban tartanak ilyet), mert őszintén szólva, tök béna vagyok ebben. Ha valami történik, nem is tudom, mit kell tennem....Aztán, ami még most eszembe jut:

- babaszoba tapétázás, festés

- babaszoba redőnyözés (?)

- bútor megrendelés, összeszerelés, beállítás

- babakocsi kiválasztás: hjja, most még inkább össze vagyok zavarodva, mint legutóbb. Hétvégén voltunk Bugaboo nézőben még egyszer a vásárlás előtt, meg érdeklődni, hogy mennyi idő alatt szállítják, és kipróbáltam úgy is, hogy a nagy kerekek voltak elől. Egyszerűen nem lehetett vele normálisan bekanyarodni. A nagy kerekek nem bolygósíthatóak, így nem egy laza mozdulat a kanyar, és a tolókart lenyomva, a két kiskeréken sem volt könnyű 90 fokot fordítani rajta. Pont ez volt az egyik érv mellette, hogy a tolókar két irányba állítható, így viszont nincs értelme...Egyre jobban tetszik viszont a Peg Perego Pliko, aminek az egyetlen hátránya a bikaszarvas tolókar, és nem is túl könnyű.

Aztán közben még ráakadtam ezekre is:

Espiro Atlantic

Espiro Vector 4

Bertoni plazma

Chipolino Ultra

Chippolino Gemma VIP

22. heti pocakfotó

2010.12.08. 09:47 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó 22dik het

Már a 21. heti is elmaradt, és ha nem igyekszem a 22-ről is lecsúszok. Mindig elfelejtjük, de most eszembe jutott, és egyedül lévén itthon, előszedtem a régi kis self timer-es funkcióval rendelkező gépemet, és csináltam fotókat saját magamról.

22. heti vegyes

2010.12.03. 12:57 - Nyonyeszka

Címkék: életképek várandóssági tünetek 22dik het baba mozgas

Lilla napról napra erősebb. Az egy hete már határozottan érezhető mozgások mostanra olyan erősek, hogy nem csak én érzem, hanem apa is, ha ráteszi a tenyerét a pocakomra. Sőt, néha már látványos is.

Aztán a nekifeszülések ennek-annak a belső szervnek is igen-igen érezhetőek, néha még fájdalmasak is tudnak lenni (tegnap óta azon gondolkodom, hogy ezek az 1-2 perces feszítő érzések nem is Lilla nekifeszülései, hanem ez a keményedés?). Babánk igen aktív, és valóban, minden nap erősebben érezni rúgásait, bokszolásait, ficánkolását, hely- és helyzetváltoztatását. 

Egy alkalommal sikerült azt is elcsípnem, amikor épp kicsúcsozta a pocakomat egy helyen, mert oda kiflizte be magát. :-) Nyonyesszel együtt mostmár hármas kiflit alkotunk esténként elalváskor. Én Nyonyeszbe fészkelődve, legkisebb Nyonyesz meg bennem. :-)

Pihenni is szokott azért a kishölgy. 1-2 óra nyugalom után alig várom már, hogy megmozduljon, még, ha néha fájdalmas is kissé. Ha 3 óra telik el mindenféle ugrándozás nélkül, akkor már kezd az agyamba lassan beszivárogni az aggodalom, és ezt a lányka érezheti, mert azonnal küld egy jelet nekem. :-) 

A minap hosszú idő után először relaxáltam egyet, és a végére Lilla úgy beindult, hogy azt hittem, mindjárt kiugrik a pocakból. Talán tetszett neki a nyugalom. Nem tudom. Sohasem tudom, hogy éppen azért mozog, mert nem találja a helyét, egyszerűen csak jól esik neki a fickándozás, nem jó valami vagy éppen, hogy jó valami. Említettem már, hogy bizonyára nem vagyok egy ősanya típus? :-S

Van már szemöldöke és szempillája, kb 40 deka. A hangosabb zajokra akár fel is ébredhet. Saját, egyedi ujjlenyomattal rendelkezik, és ezerrel fejlődik az agya. Számolok is állandóan. :-)

Nyonyesznek minden mozgolódásról sms-t kell küldenem, vagy telefonálni vagy ha épp ott van velünk, bejelenteni. 

Éjszaka is gyakran ébren van. Legalábbis akkor biztosan, amikor én sem tudok aludni. Hát ja. Mindennapossá kezd válni a hajnal 3 - fél4 körüli ébredés, és úgy általában az átforgolódott éjszakák...

A sok pattanásos időszaknak vége, bár most épp akad 1-2 nagyobb a homlokomon, de ezek már nem olyanok, mint az elején. 

Úgy tűnik a szőrnövekedés intenzitása is lelassult. 

Súlyom szépen és gyorsan gyarapszik, kalória számolgatás ide vagy oda. 

A két legkellemetlenebb dolog a sav, és a farizom- és derékfájdalom. Előfordul, hogy nem tudom végrehajtani a mozdulatot, amit előzőleg elterveztem....Tudom, hogy ennek vége lesz, amint kicsilány megszületik, így nem aggódom miatta. Majd elmúlik, addig meg kibírom. 

Beszereztem Ranschburgtól a Szülők könyvét, egy babás jóga könyvet, és egy kismamáknak szóló jóga könyvet. Van Suttogóm, azt már jó régen megvettem, és a többség szerint alap még dr Spock csecsemőgondozása. Ezt hétvégén a mozi előtt tervezem megvenni. Bár Ranschburg fia állítólag kábszeres, Spock-é meg sajnálatos módon öngyilkos lett....Suttogó néniről nem hallottam ilyeneket. Akkora választék van a nevelésről és csecsemőgondozásról szóló könyvek palettáján, hogy nem is vagyok már hajlandó utána járni sem, hogy mit hagyok ki. A Gyermeklélektant biztosan nem. Pedagógus lévén a fősulin ez a biblia, felfrissítem a sok éve olvasottakat.

Nem tervezem, hogy könyvből nevelek, de jó lesz megismerni néhány elméletet, gondolatot, módszert. Aztán majd az ösztöneim megsúgják, mit és hogyan tegyek. Nem akarok szuperzseni, tíz nyelven beszélő, kíváló tanuló, kíváló sportoló és egyben még zongora virtuóz gyereket is nevelni. Boldog legyen, szeresse önmagát, legyen békében a világgal, szeresse az életet, szeresse, amit csinál. És ettől én is boldog leszek.

A jógás könyvek igen hasznosnak bizonyulnak. A kismama jógát végül otthon fogom végezni, mert valahogy a fenének sincs kedve este, sötétben és hidegben elindulni még 20 km-re a jóga terembe. Klassz gyakorlatok vannak a könyvben hasznos tanácsokkal, az utolsó hetekre szülés felkészítő jógát is javasol.

A babás jógakönyv meg azt mutatja meg, hogy, hogyan lehet majd a babával együtt jógáznom, és tartalmaz egy leírást (rajzokkal) a babmasszázsról. Ezt már azóta tervezem megvalósítani, amióta kb 2 éve láttam a tévében.

Energiaszintjeim annyira a topon vannak, hogy egész nap tudok pörögni, csak estére fáradok el, de akkor, nagyon. Sajnos még nincs meg mindkét utódom a munkahelyen, így nem lazsálhatok. Az egyiknek hétfőn kezdem átadni a feladatim egy részét. Az talán már könnyebbség lesz.

És a végére egy párbeszéd:

- Marcika, megsimized finoman keri pociját?

- Igen. - simiz és néz rám a hatalmas szemeivel, és kilométer hosszú szempilláival.

- Mi van ott bent Maszat?

- Baba.

- És hogy hívják a babát?

- Lilla.

Fehér advent és Lillatánc

2010.11.27. 07:10 - Nyonyeszka

Címkék: életképek 21dik hét

Hajnalban félszemmel a tetőablakra pillantottam a mosdóban, és láttam, szépen lassan csúszik le róla egy adag hó. Kinéztem az ablakon és gyönyörű fehér táj látványa kívánt jó reggelt az első ádventi szombaton. Megmutattam Lillának is és visszabújtam az ágyba Nyonyeszhez. Megbeszéltük hárman, hogy egy év múlva ilyenkor együtt fogunk szánkózni :-) Kiscsajunk majd' ki bújt örömében a bőréből, és ezt én is igen jól éreztem. Következő gondolat, a héjában sült krumpli volt kolbásszal, szalonnával, savanyúkáposztával, lilahagymával, meleg teával. A burgonya illata már érződik is a sütőből, és Nyonyesz a hiányzókat szerzi be éppen. ;-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két mécsest máris beüzemeltem a hangulat kedvéért, és ma nem a rádiót kapcsolom majd be, hanem a CD lejátszót. Tavaly év vége óta figyel benne 3 karácsonyi CD. Ott felejtődtek. Ahányszor hallani fogja ezeket a dalokat a kiccsaj, jövőre már magától énekli őket.

A héten valamelyik nap Engelbert Humperdinck-től csöpögtünk, és persze ilyenkor nem lehet nem énekelni a Last Waltz-ot vagy Please Release Me-t. Ahogy kell, jó hamisan. Lilla pár erőteljes rúgással jelezte, hogy t'án jobb lenne, ha hagynám macsó Humperdinck bácsit érvényesülni, az valahogy jobbat tesz a zenei fejlődésének, mint az én hamis trillázásom. A kiegyensúlyozottság kedvéért, hamarosan egy kis Tankcsapdára vagy AC/DC-re is sort kerítünk majd, és persze baby Mozart vagy Vivaldi sem maradhat ki. Nagyon szeretném már meghallgatni a Symphony City koncert albumot is Stingtől. Sajnos a budapesti előadásról lemaradtam. 

Jövőhéten elkezdem a Harry Potter rajongóvá nevelést is a legújabb rész megtekintésével a moziban. Kérdés, hogy több, mint 2 és fél órát kibírok-e egy helyben ülve?

Tegnap betöltöttük a 21. hetet is. 2-3 napja nagyon egyértelmű és nagyon erős minden mozdulat. A rúgások, a bukfencek és a nekifeszülések is. Ez a lány táncol odabent, sokat van ébren, és keveset alszik. Ajjajjj...

Hihetetlen, hogy már 30 cm és a 40 dekához is közelít. Hallja a külső zajokat, és bizony egy-egy erősebb hangra meg is tud ijedni.

20. heti pocakfotó

2010.11.24. 09:27 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó 20dik hét

A lila póló egyre feljebb csúszik. :-) Alul: 12-16-20.

Félidő

2010.11.19. 18:08 - Nyonyeszka

Címkék: életképek várandóssági tünetek 20dik hét

Betöltöttük a 20. hetet. Megkezdjük a második félidőt. Még egyszer ennyi és itt lesz kiccsaj velünk. Igaz, az első feles kicsit rövidebbnek tűnhet, mert az első 4-5 hétben még nem tudtuk, hogy Lilla a pocakomban készülődik a kislányunk lenni.

Hogyan élünk így a felénél?

- Nyonyesz centijéből elfogyott a toldás (egy szabó centi 150 cm, így amikor elkezdte vágni úgy a 8-9. hét környékén, kettőből kellett összetákolni az egészet), sőt, már a maradékból is hiányzik 10 cm.

- Lilla egyértelműen adja jelét aktív létének. Miután körbetáncol a szerveimen, általában a hólyag kitartó és hosszabb rugdosása mellett dönt végül. Eseteleg nekifeszül a hasfalnak, vagy csak bukfenceket hány odabent. Ha elfáradt, pihen 1-2-3 napig, ilyenkor kisebb erőbedobással ficánkol, de némi csoki elegendő energiát ad az újabb, erősebb mozdulatok végrehajtásához. :-) Remélem, ügyesen be is fordul majd fejjel lefelé, ahogy annak lennie kell, mert legutóbb faros volt a csöppség.

- A súlyom 70 kg. Őszintén szólva kissé letaglóz és megrémiszt. Ha ilyen ütemben folytatom - matematikailag számítva - kerek 99 leszek, mire ez a bébi kibújik a pocakomból. A 6-7 kg gyarapodás igen szépen látszik is már mindenhol. Nagy, kerek arcom lett, hasam hordó, a csülkök pedig vágnivaló hízóéra kezdenek hajazni. :-S Miért gondoltam az elején, hogy én szép fittmama leszek majd?

- KisVuk nagyon szeret nálunk lenni, mert bár kiköltözött, azért hetente egyszer-kétszer mégiscsak eljön megnézni, hogy vagyunk. Egészen a megjelenésééig egész jól...Megfigyeléseim szerint, leginkább hideg- meleg- és kettősfrontok alkalmával jön fejfájás haverja kíséretében.

- Folyó- és egyéb ügyek intézésekor a betét csekkolása még mindig az első lépése a folyamatnak. Ezek az ügyek igen gyakorivá válták, mióta Lilla kedvenc szórakozása a hólyagtánc.

- Hasfeszülés, nehéz érzés, megjön érzés esetén azonban nem rohanok már azonnal ellenőrizni.

- Két hét elteltével sem érzek késztetést a gyerkőc csekkolására ultrahangos képalkotó készülékkel, és azt sem bánom, hogy a következő vizsgálat újabb két hét múlva lesz.

- A szívhanghallgató is háttérbe szorult, mióta kiccsaj mozgolódik. Pontosabban, mióta én érzem a mozgolódást.

- Ebéd után kóma.

- Szagok (különösen a cigi) és illatok (mindenféle parfümök) továbbra is gyomorfogatólag hatnak.

- Vérnyomásom rendszerint 96/62. Pulzus legtöbbször 85-90, de néha mérek 68-at is.

- A sav szétmarja a nyelőcsövem és fullaszt nap, mint nap, de leginkább, ha fekszem. Ha nem eszem sok húst, fűszereset vagy hagymásat, akkor szinte nem is érzem,de legtöbbször azért feszíti a torkomat és folytogat. Sokat enni sem tanácsos egyszerre.

- A sok beszédtől fulladok, mert a tüdőmet összenyomja a növekvő méh és talán egyéb szervek is.

- Testem, kezeim és arcom Hófehérkét idézik. Se szoli, se nap, se önbarnító krém. Sohasem voltam egy szolikirálynő, de egy kis szín most jól tudná optikailag vékonyítani az arcomat, és nekem valahogy jobban is áll a diszkrét barnaság, mint ez a fehér bőrtónus.

- Az otthoni lépcsőn minden felmászáskor eggyel kevesebb lépcsőfokot tudok megtenni légszomj érzése nélkül.

- Borzasztóan tud fájni a fenekem és a lábam. Annyira, hogy néha megmozdulni sem tudok. Sokszor ólomsúlyú a lábszáram és lábfejem is.

- Az emberek már nem csak bámulnak rám és a hasamra, azon tűnődve, hogy vajon meghízott-e vagy babár vár, hanem megkérdezik, hogy mikorra várjuk? Mindenki segítőkész, és mosolyognak rám. Ha a liftben többen utazunk reggelente, a kínos csendet az a kérdés töri meg általában, hogy én jól vagyok-e. Ilyenkor minden liftben tartózkodó kolléga arcára az intenzív érdeklődés kifejezése ül ki. Egyik kérdés követi a másikat, én monológozok egyet, és eltelik a liftezési idő kínos csend helyett kellemes csevegéssel.

- Arcbőröm kitisztult. Legalábbis a nagy 4-5 fős csoportokban egymást váltó, hatalmas pattanások ideje elmúlt. Ha akad valami pöttyöcske az arcomon, az pici és 1 napig ha látszik.

- Hajam sűrű, 1 helyett 3-4 nap alatt zsírosodik (ez akár a sampon váltás miatt is lehet). A szőrzet  - a hajhoz hasonlóan - testem miden felületén megerősödött, és megsokasodott. Együtt szőrösödünk kicsilánnyal.

- Bátran nevén nevezem Lillát, és úgy beszélgetünk vele, mintha már pocakon kívül lenne. Nyonyesz a reggeli búcsúzáskor nem csak az orcámra, de a pocakomra is nyom egy csókot. Nem azt mondja, hogy "Szia Nyonyesz, vigyázz magadra", hanem "Sziasztok, és vigyázzatok magatokra", ezután pedig napközben óránként ír sms-t Nekünk.

- A portörlés, mosógépbe bepakolás, teregetés, főzés, kis bevásárlás, ágynemű húzás és növénylocsolás már nem tiltólistás tevékenység számomra. A mosogatógéphez hajolni kell, az kerülendő. Porszívót nem emelhetek. Felmosni, szőnyeget rázni sem lehet.

- Mélyreható, hosszú és álmosító böngészéseket végzek babakocsi, babaszoba, és babaruha témában a neten.

- Megvettük az első két pár kiszoknit. Az egyik Nyonyesz, a másik az én zoknisfiókomban kapott helyet.

Mikor lettünk egy híján húsz?

2010.11.17. 08:58 - Nyonyeszka

Címkék: 20dik hét

Olyan gyorsan telik az idő, hogy szinte észre sem vettem, hogy egy híján huszak lettünk, mitöbb, 2 nap múlva már kereken huszak leszünk. :-)

Gyorsan telnek a napok, kitölti az időmet a babaszoba tervezgetése fejben, a babás-mamás könyvek olvasása, munkába járás, vagy itthonról dolgozás. Totális elhavazás van a munka frontyán, így reggeltől estig kuksolok a számítógép előtt és gyötröm az agyam. Olvastam valahol, hogy, ha nemistudomhányadikhéttől a kismama sokat számol, akkor okos lesz a gyerek. Na akkor a miénk már úgy születik, hogy fejben derivál. Aztán mivel is szalad még 220-as tempóban az idő? Kis házimunka, hétvégi vásárlások, és az elmúlt napok - na jó, hetek - legtöbb időt igénylő foglalatossága, a tökéletes babakocsi kiválasztása.

Igazából, nem is kellene vennünk, mert Tesóék felajánlották Marcuskáét, de mi már olyan nagyon régóta szeretnénk a saját kicsi babánknak ilyen holmikat vásárolgatni. Mellszívó, meg cumisüvegmosó, bébiőr, légzésfigyelő, és hasonlók nagyon jól fognak jönni. Valahogy a babakocsi, és a babaszoba berendezés, meg persze egy csomó ruha és kis plédek, személyes holmik, ezek mind olyanok, amit mi szeretnénk kiválasztani, és csakis Neki.

Tudom, nem az anyagiakban tükröződik a szeretet, mégis olyan nagyon régóta vágyom már erre a fajta vásárlásra. A mi kisbabánknak! Nem is olyan régen még azt hittem, talán nekünk sohasem lesz, készültem a páros életre, annak szépségeivel együtt, és most mégis, hirtelen és váratlanul itt van. A csoda velünk történik, az én pocakomban növekszik egy baba, benne tornázik egy kislányka egyre többet, és végre, végre berendezhetjük a szobáját, megvehetjük a babakocsiját, a ruháit, a játékait. 

A nézelődéssel, tervezgetéssel, utánajárással gyorsan repül az idő. Hát így lettünk hirtelen egy híján húsz. :-)

Harmadik védőnő látogatás - elveszve

2010.11.16. 10:06 - Nyonyeszka

Címkék: védőnő terhesgondozás 19dik hét

Anyátlannak, elveszettnek - védőnőtlennek - érzem magam. Senki lánya, senki gondozottja. Az aranyos, kedves, segítőkész, mindig elérhető védőnéninkkel sajnos csak az első látogatás alkalmával volt szerencsém találkozni, mert ő is babát vár, és visszavonult. Ettől függetenül, az ő neve szerepel a kiskönyvemben, és az ő mobil száma a körzeti rendelő vezetékes elérhetősége mellett. (Tesó igen gyakran igénybe vette anno a mobiltelefonos segítségét, és nagyon hasznosnak bizonyult.)

A következő alkalommal - talán emlékeztek - fel is kellett hívnom, mert nem jött védőnő a gondozóba. I. intézkedett, és lett egy másik - szintén aranyos, kedves, alapos és segítőkész - gondozóm. Róla azonban már ott kiderült, hogy nem ő a kijelölt helyettes, és most csak beugrott, ahelyett, aki a kijelölt, és elfelejtett megérkezni...

Tegnap már a kijelöltek egyikéhez volt szerencsém. A váróban nem volt senki, bentről hangokat hallottam. Nem volt ugyan kiírva az ajtóra erre vonatkozó felszólítás, de jól nevelt kismama módjára nem zavartam meg a "rendelést" kopogással. Na jó, a cipőm elég hangosan kopogott a kövön, ahogy a váróban sétálgattam, hogy a falon elhelyezett reklámplakátokat sorra tudjam olvasni betűről betűre. Biztosan hallották odabent is. Fél óra várakozás után egy idősebb hölgy lépett ki az ajtón, majd visszafordult, hogy közölje a bent tartózkodókkal, hogy van itten egy kismamának tűnő figura. Fogadtak is pár perc múlva.

A védőnő beírta a friss eredményeket (Wassreman, pajzsmirigy, vírus, AFP, 18. heti genetikai ultrahang) a kiskönyvembe meg a saját nyilvántartásukba.

Az adminisztációt vérnyomás mérés követte. Egy szűk ujjú pulcsiban mentem, amit mire felhúztam a vállamig, teljesen elszorította a karomat, és nem is sikerült annyira felgyömöszölni, hogy ne legyen útban a vérnyomásmérő karra húzható részének. Így ez a rész félig az elszorított karomon, félig a felgyúrt pulcsin mérte a tutit. 134/81! Sohasem volt ilyen magas, még a várandósság előtt sem. Mondam is a néninek, hogy ez egy kicsit sok, nem? Mondta, hogy igen, mosolygott és lapozott...

Jött a mérlegelés. Két mérleg egymás mellett az ágy alatt. Kihúzta nekem az egyiket, ráálltam, és azt hittem, menten le is szédülök róla. 74 kg. Otthon 70 voltam, és egy hete a dokinál 68,5. Hogy az ördögbe...? Mondom neki, ez nem lesz jó, egy hete ennyi voltam, reggel otthon meg annyi. Azt mondja, akkor, írjuk be a 70-et. Elég laza, ahhoz képest, hogy a nagyon hirtelen, sok súlygyarapodás - úgy tudom - a terhességi toxémia egyik jele is lehet, és még csak meg sem kérdezte, hogy van-e vizelet nálam, hogy ellenőrizze. Amikor leszálltam a mérlegről, láttam, hogy 1,5 kilóról indul....

Eszembe jutott, hogy van nálam vizelet, nem nézi-e meg. Mondta, hogy persze, megnézheti....Rendben volt.

Kérdeztem, szívhangot nem hallgatunk-e. Az első alkalommal kapott védőnői tájékoztató füzeteket én bizony jó tanuló módjára elolvastam mindet (olvasónaplót is tudnék írni belőle), és abban az áll, hogy a 16. héttől a vérnyomás mérés, mázsálás és vizelet elenőrzés mellett a szívhang hallgatás és haskörfogat mérés is belép a protokol kismama és baba csekkolásba. Mondta, nem nézzük, mert rossz a szívhang hallgató. Megnyugtattam, hogy nem baj, van nekem otthon, és az jó. A haskörfogatot már szóba sem hoztam.

Lett volna egy csomó kérdésem, de Ő felállt az asztaltól, a kezembe nyomta a kiskönyvemet jelezve, hogy ő megtette a dolgát, ideje véget vetnünk a látogatásnak....A keményedés kapcsán azért bátorkodtam feltenni a kérdésemet, furán válaszolt, de nem is ült le, szóval jobbnak láttam, nem zavarni őt tovább. Ergo, még mindig nem tudom, milyen érzés a keményedés, és, hogy én azt érzem-e vagy egyszerűen csak néha nekifeszül a hasamnak belülről a kiccsaj, vagy épp csak  a bőröm nyúlik és feszül. Azért annyit még megkérdeztem, hogy van-e és ki az állandó helyettes, és hogyan érhető el baj/kérdés esetén. Közölte, hogy ő az irodai, és egy idősebb hölgy megy terepre. Hétfőn és szerdán délelőtt érhetők el a vezetékes számon...

A terhességi toxémiáról: (jól tudtam, heti fél kilónál nagyobb súlygyarapodás jele lehet a toxémiának, háát én ezt hétről-hétre hozom az utóbbi időben, ennek a gyarapodásnal valami más oka lesz...hmm, talán a kekszes-sárgabarackos csoki? ;-))

http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/terhessegi-toxemia-elsodleges-102629.html

és a keményedésről (nekem az sincs):

http://www.kismamablog.hu/terhesseg/problemak-a-terhesseg-alatt/pocakkemenyedes-ez-most-joslofajas-vagy-sem

19. heti pocakfotó

2010.11.16. 09:30 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó 19dik hét

Döbbenet. Nagggyon sokat nőtt. Nekem is csak így a fotón tűnik fel igazán. Azt már régen megszoktam, hogy a pocakom csúcsa előrébb van, mint a mellem, és, hogy nem látom a lábfejemet, ha állok, de, hogy ekkora....

18. heti genetikai ultrahang és egyeb aktuálitások

2010.11.09. 17:03 - Nyonyeszka

Címkék: mom afp terhesgondozás amniocentézis pajzsmirigy terhesség genetikai ultrahang 18dik hét

Tegnap meglátogattuk a dokit. Igazi komoly várandósnak éreztem magam, mert míg a legutóbbi - egyben első - látogatás alkalmával csak néztem, ahogy a kismamákat vizeltmintát adni zavarja az asszisztens, most nekem is kellett produkálnom valamit. Fehérjét és cukrot néznek ilyenkor a mintában. Egyik sem jó, ha jelen van a vizeletben. Azért, ha már ilyen szépen előléptem a terhességben, hogy már nem csak a védőnőnél, hanem a dokinál is kell mintát adnom, legközelebb inkább viszem magammal.

Az assziszens megmérte a vérnyomásomat - jól lecsökkent: 110/60 volt és 120/80-ról indultam-, majd lemázsált. 68,5 kg. Hááát. Ez egy hónap alatt majdnem 2,5 kiló. Az összes eddigi gyarapodásom (6 kg) majd' fele....

A vizsgálat során kiderült a méhszájam rendben, gomba eltűnt, a terhesség szépen növekszik (ezt külső méh tapizás közben említette a doki). Talán úgy értette, a méhem szépen növekszik. Azt hiszem, ilyen korban, a szeméremcsont s a köldök közötti területet tölti ki. A 18. heti genetikai uhu során mért adatok szerint a baba 18.3 méretűnek felelt meg, láss csudát, pont annyik voltunk tegnap. Gyerek apja lánya lesz, ami a pontosságot és precizitást illeti. Khmm, khhm, jaaj nekem! De inkább jaj nekem, csak te így fejlődj tovább kicsi lány!

Aztán nem furcsa, hogy a múlt hét csütörtöki babamozin is ilyen korúnak mondták a lyányt a mért adatok alapján? És, hogy mostanra kisebb lett a combcsontja 1-2 mm-rel, meg mindene? Na, nem para, dehogy, csak ez is azt bizonyítja, hogy ahány vizsgáló, annyiféle mérés. A doki nem mondta biztosra, hogy lány. Megjegyezte, hogy pozitív tartalom nem látszik (gondolom ez a fiú tag lenne), és, hogy lánynak látja, de pontosabbat majd következő alkalommal mond. Minden a legnagyobb rendben. Szive szépen taglódik négy részre, aztán mesélte még a többit is, de olyan halkan, hogy kukkot sem hallottam, és nem akartam folyton kérdezgetni. Végülis, pár napja a szonográfus tisztán értehetően körbekalauzolt minket az összes alakatrészen. Beleértve veséket, beleket, gyomrot, szivecskét, csontokat, mindent. Ugye milyen hihetetlen, hogy még a vesék is látszódnak, meg a szív négy ürege?

Az AFP (illetve az ebből számolt MoM) értékem nem egyszerűen jó, hanem tökéletes. Ez az érték a genetikai uhuval együtt az esetleges elváltozásokra utalhat, de hallottam én már pocsék AFP érték mellett tökéletes babáról. Sőt, sok ilyet hallottam. Ez a vizsgálat is megerősített minket abban, hogy amniora nincs szükség. A doktor szerint sem, de ha szeretnénk, lehetőség van rá. A korom indokolná egyedül, az is épphogycsak, így nem megyünk.

Toxoplasma, cytomegalovírus rendben. Hepatitis eredmény még készül, bár igen meglepődnék, ha pozitív lenne, mivel az elmúlt két évben a lombikok miatt legalább háromszor nézték nálam is, férjnél is. És ha pozitív is lenne, nem a férjemnek esnék, feltételezve, hogy hűtlen volt a drága, hanem a vérvértelt végző kórháznak.

Sohasem felejtem el, amikor Hugi pozitív eredményt kapott. Én meg aznap tudtam meg, hogy az első inszeminációnk nem sikerült. Nem tudtam, melyik hírt ne higgyem el jobban. Nem tudtunk semmit a betegségről, és arról sem, hogy a babát mennyire veszélyezteti ez. Megkaphatja-e pl? Mint kiderült, az anyaméhben nem. A szüléskor kell nagyon körültekintőnek lenni, és azt hiszem, azonnal oltani, amikor megszületik a kicsi. Az utánaolvasás csak még jobban megrémisztett, persze igyekeztem Hugi felé úgy kommunikálni, hogy, ha vigyáz magára, nem lesz semmi baj, és a babával is minden rendben lesz. Közben meg nem tudtam, hogy mikor mondja majd fel a szolgálatot a mája, mennyire lehet jól kezelni a betegséget? Az üzemorvosunkkal beszélgettem erről, és ő javasolt egy specialistát a SOTE-n.

A doktornővel való találkozás és beszélgetés valamennyire megnyugtatta Hugit, és itt is végeztek vérvételt ellenőrzés és további faktorok megismerse céljából.

Ahogy nem felejtem azt a napot, amikor megtudtuk a rossz hírt, úgy azt sem, amikor egy szép napon bemerészkedtem az autóm volánja mögé, elmentünk vásárolni, és épp a kocsiban ültünk a bolt parkolójában. Hugi telefonja megszólalt. A SOTE-ról hívták, és közölték, nincs hepatitise, semmilyen. A kórházban jól ekutyultak valamit az első vizsgálatnál. Hát mit lehet erre mondani? Az öröm nagyobb volt a haragnál. Egymás nyakába borulva zokogtunk, és miután sikerült megnyugodnunk, hívtunk mindenkit, hogy vége a hetekig tartó rémálomnak. Basszus, még most is sírok, ha rágondolok...

Némi picsogás után újra itt. Hogy miért is ítam ezt most le? Azért hogy példaként álljon itt azok számára, akiknek szintén elkeverik az eredményeiket, mert ez az eset a szűk ismeretségi körömben mással is megtörtént már.

No, vissza az eredeti történethez. Honnan is kanyarodtam a tesó-hepa sztori felé? Ja igen, vizsgálati eredmények. Wasserman is elkészült, bár azt mostanában máshogy hívják, pontosan Treponema pallidum latex aggl. a neve a papíromon, és valami olyasmit mondott a doki amikor rákérdeztem, hogy mi is ez pontosan, hogy szifilisz és talán még valami...Na ez is rendben.

A pajzsmirigyről sajnos már nem nyiltakozhatok ilyen pozitívan. A legutóbbi vizsgálat óta (amikor a T3 pajzsmirigy hormonom a felső határérték felett volt kicsivel, és a T4 is a felső tartomány felé tartott inkább) a készleteim erősen megcsappantak. Közel vannak az alsó határértékhez, ennek megfelelően a TSH-m meg a felső érték fölé került valamennyivel. Újra kell szednem az Euthyrox-ot, ezúttal csak 25 mg-ot naponta. Ha belegondolok, hogy legutóbb is milyen carul voltam tőle, most örülök még annak a pár napnak, amikor nem lesz folyton hányingerem, aztán majd szenvedek újra. Áprilisban 8-án legkésőbb elmúlik, ugyanis még mindig április 7-8 a mi napunk. :-) Csak a babánk fejlődjön szépen, és ha kell  még neki ilyen hormon, rajtam ne múljon. Hat hét múlva kontrol. Azon gondolkoztam, hogy a vizsgálat 2 hete, azaz 16 hetesen volt. Eddig a korig a babák elveszik a mamák pajzsmirigy hormonjait, utána már ők is elkezdik termelni. Talán azért lett ilyen alacsony az érték, mert Lilla elszipkázta, ami neki kellett a jó fejlődéshez. Hogy miért fontos ez a hormon? Leginkább az idegrendszeri fejlődéshez. Szóval inkább tőlem vegye el, de Ő egészséges legyen!

Következő vizsgálatok és események:

- 1 hét múlva védőnő látogatás (igazából már tegnap itt lett volna az ideje, de felesleges lett volna, mert az újabb vizsgálati eredmények csak most derültek ki, és így legalább lesz mit bejegyeznie a védőnőnek a kiskönyvembe, meg a saját nyilvántartásukba)

- 4 hét múlva nődoki látogatás

- 6 hét múlva pajzsmirigy kontrol

18. heti pocakfotó

2010.11.09. 07:43 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó 18dik hét

Megint sokat nőtt:

Mocorgunk, mozizunk, zajlik az élet

2010.11.08. 08:00 - Nyonyeszka

Címkék: életképek babakocsi babaszoba szívhang hallgató 17dik hét babamozi baba mozgas

Régen posztoltam már, nagyon sok minden történt azóta, amiket mind meg is akartam írni, de két hete minden nap este értünk haza, és én fáradtam ájultam az ágyba.

Kezdjük hát az elején. Arról talán már többször is írtam a 13. héttől kezdve, hogy lehet, hogy csak én képzelem, de mintha a baba mozgását érezném. Aztán, azon a szombaton, amikor Nyonyesz családjával összejöttünk, kétszer is erősebben éreztem. Utána pár napig semmit vagy alig valamit, amire nem mondtam volna határozottan, hogy a baba ficánkol. Olyan érzés, mint a bélmozgás, mégis más. Megfogalmazni sem tudom. Azóta már van határzott "belém rúgott" érzés is, és olyan is, mintha teljes testével nekifeszülne a hasfalamnak belülről és nyomná kifelé. A délutáni és esti órákban aktívabb, bár ma épp egész nap ficánkol.

Említettem feljebb, hogy azután a szombati mozgolódás után pár napig megint nem éreztem határozottan semmit. Emellé még társult a szívhanghallgató némasága is. Olyan két napig egyszerűen nem találtuk meg azt a dobogó hangot. Én úgy voltam vele, hogy majd holnap lesz hang. Tudjuk, hogy nem mindig fogjuk megtalálni, és hétfőn - azaz 4 nap múlva - már dokihoz megyünk. Nyonyesz valamiért teljesen beparázott. Ritkán látom olyannak, mint amilyen akkor volt. Uhun már vagy öt hete nem voltunk.

Ráálltam, hogy elmegyünk még aznap babamoziba. Úgyis szerettünk volna egy igazi 4d-s felvételt amíg még belefér egyben a képbe. Na a képbe már nem fért bele egyben, de láthattuk a babánkat, és úgy tapadtunk a képernyőre, mintha a Love Actually menne éppen (már, ami engem illet, Nyonyesz szempontjából bármely focimeccs ugyanezt a hatást váltja ki). Kár, hogy nem vettünk előtte popcorn-t meg kólát.

Babukánk mostanában kezd husisodni - zsírosodni - a bőr alatt, így egyelőre csak egy kis csontbőr ficánkát láttunk. Az arcocskájából csak kicsit mutatott, de Nyonyeszben nagyon megmaradt egy pillanat - amit amúgy én is láttam - miszerint nagyon szép pofija van. Az orra a szonográfus szerint pisze. Lehet, hisz kicsit az anyukája is az. :-) U alakban feküdt a pocakomban fejjel lefelé. Az ujját szopizta, mozgolódott. A szíve 140-et vert percenként (emlékszünk? a legelső alkalommal 183 volt), 17-18 cm hosszú, talpacskája majdnem akkora, mint a combcsontja, 2,5 cm körül van. A mért adatok szerint a becsült súlya 23 dkg, csaknem, mint egy kocka Rama. :-) Ééééés, ahogy az altáji felvételeket néztük - mintha a fénymsolóra ültettük volna a picit pucér popsival - majdnem biztos, hogy kislány. Lillánk lesz. Juhhé! Persze, valószínűleg ugyanennyire örülnék akkor is, ha azt mondják, valami fityeg ott alul. ;-). Lillánk kb 18.2-nek felelt meg a mért adatok alapján (akkor voltam 17.6).

A mozit megnyugvás követte, és egy nehezen kicsikart ígéret, miszerint, nem fogunk parázni, és főképp nem mozizni, ha nincs itt az ideje. Azért a hivatalos doki látogatásokon kívül még úgy a 28-30 hét környékén egy pofi kuksira majd elmegyünk a moziba. Természetesen popcorn-nal és kólával felszerelkezve. :-) A szonográfus szerint ilyenkor lehet szép pofi felvételeket látni, mert később már fogy a magzatvíz, és az szükséges a jó ultrahang felvételhez, de nem tagadta, hogy a 36. héten is készült már nagyon jó felvétel.

A vizsgálat okozta öröm és megnyugvás után másnap (pénteken) szomorú esemény következett. Papát temettük. Szépen, csendesen. Összejött az egész rokonság. A társaság nagy részét még nem ismertem, de mindenki tudta, hogy babát várunk. Nagyon örültek a kisbabánknak, és többször is elmondták, hogy mennyire szurkolnak nekünk. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha valakit ennyien szeretnének, akkor, gond nem lesz. Így is élem a napokat. Nem igen izgulok. Ugye nem is kell? Rémisztő ám néha ez a nyugalom. Nincsen küzdés meg bonyodalmak. Velünk történik mindez?

Szombaton felkerekedtünk, hogy megszemléljük és megvegyük az egyik postaládánkban landolt katalógusból korábban kiszemelt fürdőszoba szekrényt. Valahogy a bébirészleg felé sodródtunk, mert azon kaptuk magunkat, hogy a babaszobákat csodáljuk, és közülük is egyet, amibe együtt szerettünk bele. Az ágy 70x140 cm-es, és heverővé alakítható. Hosszú távra tervezzük a használatot, legalábbis Lillánk alsós korában még bőven tökéletes, úgy gondolom. És ha mégis inkább Dávid, akkor is megfelelő a színvilág. Az ajtók finoman csukódnak és behúzódnak maguktól is egy kezdőlökés után. (Megj: baldahint nem tervezünk felszerelni az ágyra). Korai lenne még megvenni, így egyelőre felírták a telefonszámunkat, és értesítenek minket, ha akciózásra kerül a termék. Jó lenne egy kis kedvezmény....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A bébi osztályon megbámultunk még egy Stokke babakocsit, ami szintén nagyon tetszik, főleg, mert magasan helyezkedik el benne a baba. Majd eljutottunk a fürdőszoba részlegig, és nyélbe ütöttük az üzletet, amiért tulajdonképpen elindultunk. Mivel a bordó és a bézs az uralkodó színe a fürdőnek, így nagyon szépen mutat benne a bordó, magasfényű ajtókkal felszerelt bükk szekrény. Éééés, a netes böngészéseim során találtam bordó babafürdető kádat is, ami ráadásul kompatibilis Marcuska kádállványával, amire neki már régen nincs szüksége. :-)

Vasárnap, Nyonyesz összelegózta a bútort, beállította a helyére és kitakarított, én meg leginkább pihentem, mert az elmúlt két hét folytonos jövés-menése kicsit kifárasztott. Csuda jó dolgom van ám! Férjem egy aranyemeber. A cégnél - egy helyen dolgozunk - a takarító néni is megmondta, hogy ez egy olyan ember, akit keretbe kellene foglalni, és biztos, hogy nagyon jól imádkoztam, hogy Őt kifogtam. Ámen! :-)

Itt a baba, hol a baba?

2010.11.03. 10:01 - Nyonyeszka

Címkék: életképek

Marcuskánk mást sem hall mostanában, amikor húzna maga után mindenhová, vagy simán csak annyit mond nekem, hogy "gugga", azaz guggolj le keri, vagy nyújtja a karjait, és kér a szemeivel, hogy vegyem fel, vagy éppen csak játszana a maga szeles módján, mint "kerikét hagyjad Marci, tudod, Ő most nem tud veled hajlongani, guggolni, nem tud téged felvenni, szaladni sem tud, mert tudod, ott a baba a pocakjába, és vigyázni kell rá".

Tudja, tudja, de hiszi, ha látja. 11-12 hét vakhit után úgy gondolta, személyesen győződik meg a baba létéről. Pepe (Peti papa) szülinapját ünnepelvén még október utolsó napján(há' mikor is született volna, mint november 1-jén?), nagyiéknál vendégeskedtünk mindannyian, és én épp az ebéd utáni sziesztámat próbáltam tölteni a kanapén, amikor Marci húzott volna magával játszani. Persze, elhangzott a jól ismert mondat, "vigyázzunk a kerire meg a babára, aki a pocakjában van".  Gondolt egyet a kis Maszat és ahogy ott feküdtem a hátamon, egyszercsak felhúzta a pulcsimat, majd a trikómat, mígnem a hasam ki nem villant. Bámulta erősen, de baba ott ugyan nem volt. Nézett csodálkozva, gondolta, "miről beszéltek ti itt mind? nem értem", majd vállat vont és tovább vonult játszani. Térült-fordult, majd egy óra múlva ismét nálam termett, és még egyszer belekezdett a babakeresésbe. Ezúttal nem hagyott ott a csupasz pocak láttán, hanem a bíztatásunkra megsimizte szépen, óvatosan. Mintha elgondolkodott volna, hogy talán mégis van ott baba, csak nem látszik.

Amúgy, úgy tűnik, hogy a pocaksimivel meggyűlik a bajom még sokszor. Egyszerűen az emberek 90%-a valamiféle késztetést érez arra, hogy mindenféle megkérdezés nélkül odanyúljon, megfogja, megsimogassa. Én meg nem szeretem, nagyon nem. Egyenesen zavar. Egyedül Nyonyesz és Marci fogdoshat és simizhet. Talán, én vagyok csodabogár, de tényleg nehezen viselem, és finoman próbálok is szólni az embreknek, de többnyire sértődés a vége. :-S Nem is értem, mert jómagam, soha senkinek a pocakjával kapcsolatban nem éreztem azt, hogy meg kellene fognom...

17. heti pocakfotó

2010.11.02. 12:40 - Nyonyeszka

Címkék: pocakfotó 17dik hét

Most nagyon sokat nőtt...



süti beállítások módosítása