Nem mondhatom unalmasnak az utolsó heteket. A betöltött 37. hetem első napjáról már írtam. Alcsúton kirándultunk, és tőzikéket néztünk.

A következő két nap családi események ünneplésével telt. Sajnos a vasárnapiról elég korán távozásra bírt minket Lilla, ugyanis ismét valahogy úgy fészkelte magát a pocakom aljában, hogy megint az összegörnyedős menetet kellett alkalmaznom. Próbáltam rávenni, hogy picit moccanjon már arrébb. Kevés sikerrel...

Kedden a gimnáziumi barátnőm - és druszám - látogatott meg, akivel már 13 éve nem találkoztunk. Vannak emberek, akikkel tök mindegy, hogy milyen sűrűn - vagy ritán - talákozol, ott tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok anno időszámítás előtt. Mondanom sem kell nagyon jól éreztük magunkat ismét. A férje háromszor telefonált rá, finoman érdeklődve, hogy mikor is indul már haza, és Ő háromszor nyugtatta meg, hogy "most". :-) Kaptam tőle egy szülésfelkészítő meditációs CD-t (Szivárvány meditáció), és nagyon tetszik. Amióta hallgatom, már nem azért szeretném, hogy Lilla kibújjon, mert nekem már elég nyűgös a dolog, hanem mert kíváncsi vagyok rá, találkozni szeretnék vele. A legutóbbi vizsgálat szerint pontosan úgy helyezkedik, ahogy a szüléshez az a legideálisabb. Olyan fantasztius kislány, hogy nem is félek a szüléstől, csak látni szeretném már Őt.

A szerdai első NST-ről már írtam, de nem ejtettem szót a függönyökről. Szerdán megtörtént a szabás, meg a varrás egy része, és anyu csütörtökre befejezte.  Valami álomszép. :-) Igazi királylányos. Anya feljavította még a relax fotelt is, tesó meg hétvégén áthozta a zenélő forgót és a captiva kukát, és ezzel a szoba el is készült. :-) Nekem nagyon tetszik, és valami hihetetlen nyugalmat áraszt magából. Lehet, hogy épp jó földenergiák is futnak keresztül rajta, nem tudom, de nagyon jó ott lenni. Tegnap Nyonyesszel arra a következtetésre jutottunk, hogy babaszoba, de mégsem az a klasszik babaszoba. Valami hiányzik ahhoz, hogy az legyen, és tudom is, hogy mi. Az az illat, ami csakis akkor létezik egy helységben, ha annak baba a lakója, és ez az az illat, amitől bármilyen szoba azonnal babaszobává válik. Úgy érzem, hamarosan ezt a hiányosságot is pótoljuk, és akkor tökéletes lesz a lakosztály.

Mutassam? ;-)

Csütörtök reggelre Nyonyesz egy óvatlan mozdulattal megrándította a hátát. Elment ugyan dolgozni, de nagyon fájt neki egész nap. Este kapott gyógyszert és bekentem diclofenac-kal. Tudni kell róla, hogy két évente egyszer hajlandó bevenni gyógyszert. Akkor, ha tényleg komoly fájdalmai vannak. El is gondolkodtam, hogy mi lesz, ha Lilla most akar kibújni? Nyonyesz megy a reumatológiára és meg a szülőszobára, és amelyikünk hamarabb végez, az keresi a másikat? Vagy esetleg a szülőszobán Őt ápolják?

Önző módon, imátkoztam azért, hogy ne most, mert a szülést szeretném úgy megélni a férjemmel, ahogyan az jár. Igen, nekem az jár, hogy Ő pátyolgasson engem őszintén,  és nem a fájdalomtól eltorzult arccal. Hisz a legutóbbi "ma éjjel tuti megszülök" érzés - igen, igen, valamiért ez mániámmá vált :-) -  alkalmával olyan szépen felkészítettem Őt a szülésre. Felolvastam a "Várandósság 9 hónapja" könyvből, hogy hogyan is zajlik egy tisztességes szülés. Ellenőriztem, hogy megértette-e, és elolvastattam vele "az apuka hogyan tud segíteni a szülő anyának, mi haszna is tulajdonképpen ott a szülőszobán és hogyan viselkedjen, mire számíthat, mit toleráljon?" (hááá abban a helyzetben mindent :-)) fejezeteket.

Szülni nem szültem, de a derékfájdalom sem múlt el. Másnap Nyonyesz felkelt, hogy akkor megy dolgozni. Mondtam neki, hogy csak óvatosan, nem hiszem, hogy olyan jól van az hát. Dehogynem, Ő megy. Oké. 10 perc múlva caplatok lefelé a lépcsőn reggelit készíteni, Nyonyesz meg ül a kanapén halálra vált arccal. Na gondoltam magamban, mégsem megy. Beálltam ápolónőnek, elláttam minden jóval és gyógyhatású készítménnyel egész nap, míg Ő csak sopánkodott, hogy hát micsoda dolog, hogy a 9. hónapos felesége ugrálja Őt körül a mindenféle nyűgjével. Szerencsére, jobb napom volt éppen. Ad ám a sors jót ott, ahol szükség van rá. És aznap szükség volt arra, hogy legalább én ne legyek olyan vacakul. ;-)

Na azért estére kipurcantam rendesen. Realizáltam, hogy Lilla egész nap meg sem nyekkent, a pocakom meg szinte megállás nélkül kőkemény volt. Felhívtam a dokit, mert ez a "megváltozott a baba mozgása" kategória nálam, és ugye 1-2 hete azzal a feladattal bocsátott el, hogy ha megváltozik a baba mozgása, hívjam. Be is rendelt CTG-re a kórházba, szerencsére ügyeletes volt éppen. Nyonyesz felvetette, hogy akkor talán pakoljuk be a kórházi pakkokat is, mert ki tudja, mi lesz itt. Mondjuk épp nem készültem szülni, de hát végülis igaza volt. Mondom, hogy jó a sors, mert Nyonyeszka meg estére jobban lett, így gond nélkül be tudott vinni a kórházba.

CTG-re pakolt egy igen nyílt beszédű szülésznő, aki azt olvashatta a papírjaimon a "Neve" megnevezés rovatban, hogy "Aranyom" és "Drágám", mert másképp nem is szólított, csak így. Ültem szorgalmasan 20 percig, a szülésznő egyszer bejött, és megállapította, hogy minden rendben ezzel a gyerekkel, mit csodálkozok, hogy ilyen vacak, nyomott időben nem mozdul meg? nekem tán van kedvem bármihez is ilyenkor?! Erre a logikus eszmefuttatásra csak annyit tudtam nyekegni, hogy eddig ezt a kislányt nem befolyásolta az időjárás ilyetén változása. Rendre lettem utasítva, befogtam a számat, és ültem tovább nyugodtan a kütyükkel a hasamon még 10 percig.

Fura volt, ahogy a vehemens néni rám kapcsolta a két érzékelőt, Lilla vad mozgásba kezdett...Amikor erősen feszítette a hasamat, akkor mensis görcs szerű érzésem volt, és a méhtónust mutató görbe felment olyan 35-ig. A néni mintegy lefigymálva a fájdalmamat, közölte, ez semmi. Azóta megtudtam, 120 körül lesz majd ez az érték a prömieren. Jól hangzik!

A doki megnézve a görbéimet, megnyugtatott, hogy nincs itt semmi baj, és még végzett egy alapos ultrahang vizsgálatot. Eddig sohasem figyeltem uhu közben az arcát, mert a magán rendelésén van egy monitor a kíváncsi szülők részére, és természetesen, ez kötötte le a figyelmemet. Itt a kórházban nem volt extra monitor, így jobb híján a doki arcáról próbáltam leolvasni amit láthat. Hát bakker, végig olyan fejet vágott, mintha ufót látna, vagy legalábbis mintha Lilla időközben növesztett volna még egy kezet vagy lábat. Teljes frászba kerültem, azért azt megkérdeztem, hogy "és még mindig lány?" A doki szerint abban a pillanatban nem ez a leglényegibb kérdés, de, ha alkalma lesz, megnézi. Félig szabadkozva próbáltam megmagyarázni, hogy mi sem ezért vagyunk itt, mert erről szerettünk volna egy újabb bizonyosságot, de ha már itt vagyunk....mert annyian mesélték, hogy végig lánynak nézték a babát az uhukon, és végül fiú lett. A válasz - szokás szerint - megsemmisítő volt: "Kedves X., és ebből hánynál állapítottam Én meg, hogy lány?" Persze mosolyogva, kedvesen. A továbbiakban jobbnak láttam befogni a számat. Lilla ezúttal hajszálnyit elmaradt az átlag hosszúságoktól, és súlyban sem gyarapodott az elmúlt 2 hétben olyan mértékben, mint eddig (2640 g a becsült súlya a 37. héten), ez azonban egyáltalán nem zavar. Én is kicsi voltam, és pont 37 hetesen születtem. Na meg a ezek a saccolt súlyok nem mindig jönnek be. Megszülni könnyebb egy kisebb babát (gondolom laikusan), és idekint majd szépen megnövesztem. :-) A lényeg az, hogy minden rendben vele, az áramlással, a lepénnyel, a magzatvízzel, mindennel. :-)

A vizsgálat után azért még bepróbálkoztam néhány kérdéssel. Mind hülyeségnek tűnt. Legfőképp azon a feltételezésemen mulatott jót, hogy a baba segíteni fog nekem a szüléskor. Szerinte, ez internetes hülyeség, a babát a szülő nő hozza a világra, kitolja mindenféle segítség nélkül. Megnyugtató.

Gátat csak akkor metsz, ha szükségét érzi, tulajdonképpen, ahogy a helyzet hozza. Ez jó, tetszik a hozzáállás.

Asszem ennyi. Ezekről beszéltünk. Bár miután megkérdezte, hogy van-e még kérdésem, és én csak annyit motyogtam, hogy "több hülyeséget inkább már nem kérdeznék", akkor azt mondta, hogy inkább most. És csak kérdezzek, tisztázzuk. Oké, ha eszembe jut még valami, jövök, esküszöm. És eszembe is jutott azóta két dolog:

- a köldökzsinórt lehet-e hagyni addig, amíg a pulzálás tart benne (1-2 perc)?

- a másik most nem jut eszembe :-)

No, hát ezzel be is töltődött a 37. hét. Jöjjön a pocakfotó: 

 És végül, egy különös :-) :