Minden nap egy meglepetés számomra. Sohasem tudhatom, hogy mikor hogyan alakul. El tudom-e végezni az eltervezett dolgokat vagy akad valami nyűg, ami felborítja az egész napot. Lilla hogyan fészkeli be magát a pocakban, elnyom-e valamit vagy nem, és ha igen, mikor száll le róla. Még mindig nagyon aktív. Korához és a szülés közeli időpontjához képest sokat mozog, bár egyre többet pihen is.
A forgó, has, és egyéb fájdalmak vagy jönnek, vagy nem. Vagy erősek, vagy elviselhetők. A sav azonban a fülemen és az orromon folyik már ki és az agyamig ér. Borzasztóan feszít. Tulajdonképpen a reggeli első két korty víz után jön, és hajnali 3-4-ig nem hagy. Aztán alszom egy kicsit, felébredek, iszom 1-2 kortyot és kezdődik minden elölről. Gondolkodtam rajta, hogy le fogok szokni az evésről is, mert már egy icipici reggeli is olyan mennyiséget generál, amitől köhögök egész nap, hányingerem van, és mar, és feszít, és nem kapok levegőt. Ülve nem jó, mert összenyomódik a gyomrom, fekve nem jó, mert jön a sav, állva meg nem alhatok....
Normális ez így?!
Utolsó kommentek