Lassan elmúlik a hétvége, és én is végére értem a könyvemnek. Jó hír: "(...) azok a nők, akik 30., 40. életévüket betöltve szülnek gyermeket, nagyobb eséllyel élnek 80 éven túl, (...) :-) Csuhajja! Nemhiába mondogattam én már párszor Attinak, - közben magamat is győzködve - hogy valószínűleg az az oka annak, hogy még nincs babánk, mert sokáig fogunk élni, és simán belefér majd az életünkbe még az is, hogy az unokáinkra vigyázzunk. Sz'al ahelyett, hogy a bajunkon siránkozunk, élni kellene. Na, ez persze inkább igaz rám, mint rá. Mármint a siránkozás...
A Marina által felvázolt módszerek - a teherbeesés elősegítésére - szigorúak, ellentmondást, kicsapongást nem tűrnek. Azt hiszem, nem az én stílusom. Nekem jobban tetszik Zita West 80%-20% elmélete. Miszerint éljünk úgy, hogy 80%-ban betartjuk az előírásokat, 20%-ban csalhatunk egy kicsit pl. jó minőségű csokoládéval vagy vörösborral. Úgyis megszegném a szabályt, és ha megengedett egy pici lazaság, legalább nincs lelkiismeretfurdalásom, és nem szorongok még amiatt is, hogy nem jót cselekedtem. Zita viszont - azt hiszem - nem tér ki külön az endometriózis, PCOS és mióma diétájára. Marina sem nagyon részletezi, de jó tudni, hogy nem árt erre is odafigyelni.
Még friss az ismeretanyag, így most próbálom kitalálni, hogy mi és miért lenne jó nekünk. Nem akarok még egy kudarcot. Ezért most tényleg mindent meg akarok tenni. Akciótervet készítek, és nem fogok rohanni neki a falnak felkészületlenül. Most biztosra szeretnénk menni. Persze ez nem az a bicikli, tudom. Itt nem lehet soha biztosra menni, de talán eredményesebb, ha higgadtan, megfontoltan és felkészülten kezdünk bele egy újabb IVF-be, mint ha csak úgy, mert nincs más választás és mert az idő telik.
Annyira jó volt azt is olvasni, hogy teljesen normális az, hogy én most ennyire belemerültem újra ebbe a témába, és az is, hogy a hangulatom és az érzéseim pillanatok alatt megváltozhatnak.
"A meddőség tudata olyan érzelmeket válthat ki, amelyek létezéséről az egyén korábban nem is tudott. Hitetlenség, bűntudat, frusztráció, türelmetlenség, vágyakozás az elérhetetlen után, kétségbeesés, düh, szorongás, szégyen, kudarcérzés, csalódottság, fájdalom, gyász, remény, részvét, izgalom rövid időn belül váltja egymást, hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik kerekedik felül a józan észen, hónapokig, évekig uralva azt, ami egykor az ember élete volt, és ami mostmár nem más, mint egy ringlispíl - mindig csak egyetlen pont körül forog."
Nagyon sok kérdésem van, és várom már a holnapi konzultációt. Persze annak reményében, hogy több csontváz már nem kerül elő a szekrényből, és az ismert okokon kívül nincs, vagy nem keletkezett valami új.
Utolsó kommentek