Azt hittem mára kialszom magamból. Rosszul hittem. Mint hosszú hónapok óta minden reggel, ma is arra ébredtem, hogy még mindig nincs gyerekünk, és nem egy rossz álom volt ez az elmúlt 3 év. Konstatálva a tényeket, már nyúltam is a pajzsmirigy gyógyszerem után. A könnyeimet meg lenyeltem a pirulával együtt.
Elhagyott az erőm meg a hitem. Fogalmam sincs meddig akarnak távol lenni, de visszajöhetnének már. Nem is tudom, mi a rosszabb, a fizikai fájdalom vagy ez a lelki? Van erre fájdalom csillapító? Nem is olyan régen, erőtartalékainkat összeszedve úgy döntöttünk, mégis megpróbáljuk újra. Most úgy érzem a tartalékok elfogytak. Kellene egy kis utántöltés. Fogalmam sincs, honnan szerezhetnénk be. Már olyanokon gondolkozom, hogy Attinak talán lenne esélye más nővel. Olyan fiatal még, és annyira megérdemelné. Ha igazán szeretem, el tudom engedni, hogy azután egy boldog és teljes életet élhessen.
Mert mi vár ránk, ha mégsem sikerül soha? Leéljük az életünket egy végtelennek tűnő fájdalomban és sóvárgásban? Megbecsüljük a lopott, boldog pillanatokat, napokat, heteket, és ebből próbálunk táplálkozni, amikor a barátaink, családunk és ismerőseink pocakjaira és gyerekeire nézünk? Végig kíséri utunkat az érzés? Egyáltalán mikor fogy el végleg a remény? Lesz olyan? Vagy ezt a kurta kis életet nekünk már így kell végig táncolnunk? Egy állandó felhővel az egünkön?
Ha másoknak különösebb erőbefektetés nélkül ilyen bőkezűen ad a sors, nekünk pedig még hosszú küzdelmek árán sem, akkor felmerül a kérdés, hogy szabad-e ezt ennyire erőltetnünk? Az orvostudomány meg azt mondja, hogy manapság már csak annak nem lesz gyereke, aki nem akar. Hát mi pedig akarunk. És azt hiszem, ez az óriási akarat fog kivinni ebből a gödörből, ahol most csücsülünk. Akcióterv, és csak a jövőbe tekinteni.
Kérdés, fogjam úgy fel, mintha az égvilágon semmi baj nem lenne velünk, éljem az életet úgy, mint azelőtt, mielőtt az a hülye gondolatunk támadt, hogy gyereket szeretnénk? Vagy igenis vegyek tudomást az orvostudomány által igazolt tényekről, és próbálkozzunk ismét lombikkal? Talán a legcélravezetőbb a mesterséges randevú, aztán, ha az nem hoz eredményt, hát nem tudom, mi lesz akkor.....
Úgy számolom, március-április előtt nem kezdődik el semmi komoly. Február 8-án megyünk megbeszélésre, addig meg megjön - ahogy érzem még ma, de elég korán lenne - tehát fogigátlózni már nem tudunk elkezdeni a lombikhoz ebben a ciklusban. Aztán ha már rászánjuk magunkat még egyszer, és voltam ezen a hematológián - ami egy külön poszt, mert tökéletesen csillásra sikeredett ez is - akkor már érdemes megvárni annak az eredményét is, ami március 9!!! Dehát ugye ez GENETIKA. Kis fejszámolás és kiderül, hogy március 9-ig meg elkezdődik még egy ciklusom, tehát akkor sem kezdem el a fogigátlót, vagy épp akkor kezdem el, és a hematológiai eredmény alapján kapok vagy nem kiegészítő kezelést később. Zárójelben jegyzem meg: úgy érzem, semmi baj a hematológiámmal. Így beültetés április vagy május eleje-közepe tájára várható. Az április eleje-közepe megtapadás szempontjából mindenképpen szerencsésnek bizonyult tavaly, így lehet, akkora kellene időzíteni. Viszont a megtartás nem sikerült, így nem tudom, rossz ómen-e, hogy ugyanabban a hónapban történne az eksön.
Persze, ez most csak az én akciótervem. Az orvos erről még nem tud. Az is lehet, hogy valami egészen más oldalról fogja megközelíteni a megoldást. Sok kapcsolatom még nem volt vele, egyszer egy beszélgetés, amikor nem volt túl szimpatikus, nem is utáltam, inkább közömbös. Aztán egy vérvételre vártam, épp csak megállt a recepciós pultnál valamit megbeszélni a lányokkal, és rám mosolygott majd köszönt. Hát ez a dolga. Vagy ez is. Vagy nem? Aztán a vizsgálat során szinte csak a feje búbját láttam, sok kommentet nem fűzött a látottakhoz, csak annyit, hogy egy napja lehetett tüsző repedésem, megbeszéltük a cici vizsgálatot meg a TSH-mat, és felírta a gyógyszert. Aztán még egy vérvétel, a recepciós pultos mosolygós jelenet ismétlődésével.
Szóval, már nagyon várom azt a 8-ai megbeszélést. Szeretnék a Másik dokiban bízni. Szeretném, ha a megbeszélés után úgy érezném, jó kezekben vagyok.
Utolsó kommentek