Annyira, de annyira dühös vagyok! Egy hete voltunk a 3. napi vérvételen. Utána megkérdeztem a hölgytől, hogy mikor lesz eredmény. Ő közölte, hogy a vírus 3 hét, a többi egy hét. Megkérdeztem, hogy el tudnák-e faxolni nekem, erre ő azt mondta, hogy nem adnak ki sem telefonon, sem faxon adatokat, személyesen kellene bemenni érte. Mondtam, hogy akkor majd telefonálok, hogy készen vannak-e az eredmények, és ha igen, bemegyek érte. Tudomásul vette, és elköszöntünk.

Ma reggel telefonáltam, hogy készen vannak-e a hormon eredmények, erre ő közölte, hogy persze, már másnap készen szokott lenni!!! Tehát nem egy hét?! Mondtam, akkor bemennék érte, erre közölte, hogy nem adhatja oda, csak ha már konzultáltam a doktorral, az meg akkor esedékes, ha már az összes eredményem elkészült, a 21. napi is. Az még több, mint 2 hét! Említettem, hogy ez az én saját eredményem, és nem igazán értem, hogy miért nem kaphatom meg. Hát, mert ez a protokol, addig nem adhatják oda a páciensnek, amíg a doktor nem látta. Protokol!! Hogy mennyire utálom ezt a szót! A hölgy érezte az értetlenségemet, bár nem nagyon tudtam szólni, és magyarázott valamit, amire meg csak annyit tudtam mondani, hogy ezt nem értettem, mert nem. Fogalmam sincs mit mondott, bár magyarul mondta. Ő meg elhessegette az egészet és annyiban maradtunk, hogy hívjam fel a doktort délután és beszéljem meg vele.

Persze, megint arra gondoltam, hogy biztosan én értettem félre valamit a vérvétel után, ezért megkérdeztem Attit, hogy úgy zajlott-e a beszélgetés, ahogy én emlékszem. Ő is ott volt, hallotta. És úgy zajlott, ahogy emlékszem.

Nem értem és nem értem. Miért nem közlik velem, hogy nem átjárható az egyik petevezetőm. Amikor úgy tűnik, hogy feladjuk és nem akarjuk tovább csinálni, miért nem szól egy orvos sem, hogy oké, de fél peteveztő és pajzsmirigy gondok. Csilla kedves legalább a pajzsmirigyre szedjen akkor valamit, hogy a TSH 2 alá menjen! Miért azt mondják, hogy egy hét egy vizsgálati eredmény, amikor egy nap szokott lenni, és miért mondják, hogy személyesen odaadják, ha bemegyek érte, miközben, addig nem, amíg a doktor nem látta. A saját eredményeimről van szó! Persze, ha felhívom a doktort délután, hogy beszéljek vele erről, akkor én leszek az erőszakos páciens. Pedig nem vagyok erőszakos - sőt, inkább nyuszi - csak tudni szeretném azt a nyavalyás TSH értéket. Ha pluszban elárulják az FSH-t meg az LH-t, akkor meg már madarat lehet velem fogatni...

Nekem most 1 perc is sok! 2 hét meg egy örökkévalóságnak tűnik! Nem is értem, akkor a pénteki vizsgálat után sem konzultálunk, mert a protokol az, hogy majd ha meglesz minden eredmény?! Akkor február elején fogunk konzultálni, várnom kell még mindig? Abban sem tűntek túl segítőkésznek, hogy a hematológia vizsgálatot hol tudnám gyorsabban elvégeztetni. Egyelőre nem szimpatikus ez az intézmény.Úgy elment a kedvem ettől az egésztől.

Még azon is elgondolkodtam, hogy elmegyek V-hez megbeszélni, hogy vajon mi lehetett az oka annak, hogy nem tájékoztatott és nem javasolt gyógyszert a pajzsmirigyre. Bár igazándiból nem is ő volt az, aki elbocsátott a megszakítás után, amikor azt hittem, ennél rosszabb már nem jöhet. V. még a műtét után bejött a szobába hozzám. Mondott pár vígasztaló szót, meg, hogy a kontrolon megbeszélünk mindent. Aztán H. doki volt az elbocsátó, mert akkor már keződött a zűrzavar a C. háza táján. H.-val is csak telefonon beszéltem, mert nem tartotta szükségesnek a kontrol vizsgálatot. Ezt is furcsálltam annak idején. Rá is kérdezetem, hogy biztosan nem kell kontrol? Szóval V. akkoriban már csak fél lábbal volt intézményben. Meg ahogy emlékszem, folyamatosan sok volt a péciens, a nyomás rajta meg tudom is én micsoda. Persze, csak mentegetni akarom, mert érzelmileg kötődöm hozzá és a megszokott csapathoz. Az új helyen meg csak egy idegen vagyok. Nem ismerem az embereket, a protoklot, és persze ők sem ismernek engem, így nem tudhatják, hogy nem vagyok erőszakos. Nincs ott semi baj, de valahogy mégsem olyan kedvesek, mint Márti, Dóri, Erika és Juli meg a többiek. Nekem pedig most nagyon nagy szükségem lenne a megszokott, régi arcokra. Az olyan biztonságfélét adna, jókedvet, pozitív hozzáállást. Ilyen időszakokban annyira kell nekem az állandóság, az, hogy tudom, honnan, kitől mit várhatok. Hogy ne érjenek csalódások. Még ilyen kicsik sem, mint a mai.