Napló

A másik doki óta azon töröm a fejem, hogy akkor most visszajött-e már az endom, és hogy valóban egy működő petevezetőm van-e? Lehetséges-e ez? A rossz az, hogy az endo, főleg, ha olyan kicsi, amilyen most nekem lehet, nem mutatható ki, csak altatásos műtéttel, és itt el is értünk az örödögi körhöz. Ha nem műtenek, és úgy lombikuzunk, akkor vakon játszunk és a szerencsénkre bízzuk magunkat. Ha műtenek, akkor 1 éven belül a hatodik altatásos beavatkozáson megyek keresztül. Ebből öt fél éven belül zajlott le 2009-ben. Persze, persze, a punkciós altatás nem olyan komoly, mint a laparos-hiszteros, de azért mégis altatás, és gondolom, megterhelő a szervezet számára. Ráadásul a feltáró műtét utáni ébredés és érzések azért nem annyira kellemesek vagy semlegesek, hogy az ember önként és dalolva adja a fejét egy újabb hasonló élményre. A műtét utáni öntudatlan, fogcsattogtatóan vacogós állapot. Aztán az észhez térés után a katéter, a drain és branül érzése. Majd a lábadozás időszaka...Jó-jó, a  harmadik naptól már nem volt olyan szörnyű az egész, de mégsem kívánom újra, és nem is tartom egészségesnek. Akkor most ha lombik, akkor hogyan? Mert ha nincs műtét, akkor tényleg szerencsjátékot játszunk. Az operációt viszont nagyon nem szeretném. Mi az esély arra, hogy újra endom van? A műtét után nagyon hamar fogigátlót kezdtem szedni, mert belevágtunk az újabb lombikba. Aztán jött a beültetés és a megtapadt baba 10 hétig. Május végéig tehát nem sok esélye volt az endonak. Aztán augusztusban ismét spontán babás lettem, így talán még addig is nyertünk egy kis időt. Azóta meg még csak négy hónap telt el. Jó lenne hinni abban, hogy nincs itt semmi baj, leszámítva az átjárhatatlan petevezetőt meg a pajzsmirigy problémát.

Néha úgy érzem, hogy 2 éve belekerültünk ebbe a hülye rendszerbe valami pitiáner problémával, és az újabb és újabb kezelések újabb és újabb problémákat szültek, és mostmár nincs is kiút ebből a mókuskerékből. Egyre inkább hiszem, hogy a nőgyógyászomnak 2 éve a nemlétező tüszőérés diagnosztizálásakor adott tüszőérlelő stimuláció mellé, tüszőrepesztőt is kellett volna adnia. Addig ugyanis nem voltak cisztáim, utána lettek.

A jó a rosszban, hogy az elvileg fél petevezetőmmel, a korom és a pajzsmirigyem ellenére sikerült azért spontán teherbe esnem, ha csak 2-3 hétre is.

Lássuk, mit mond a másik doki két hét múlva, mert hogy akkor vizsgál meg. Hematológiára hó végére kaptam időpontot és utána még kb 5 hét az eredmény, tehát február vége. Az még két hónap, egy örökkévalóság. Kérdeztem az időpontot adó hölgyet, hogy nem lehetne mégis valamikor hamarabb, és a vizsgálati eredményig eltelő idő hosszáról nyavalyogtam valamit. Mire ő közölte, hogy mit is gondolok én. Ez egy életre szóló vizsgálat. Még mindig a fülemben csengenek a szavai: EZ GENETIKA, HÖLGYEM! Na jó, motyogtam valamit, hogy az idő szubjektív és bizony nekem most mindem óra hosszú, nem 2 hónap, de azért csak végezze nyugodtan tovább a dolgát, nem tartom fel, ez az én egyéni szoc problémám. Megköszöntem hát szíves segítségét, és letettem a telefont.

Majd arra gondoltam, egy magán intézetben rövidíthetném az időt, így felhívtam Másik dokit, hogy tulajdonképpen mit is takar pontosan ez a hematológiai vizsgálat, ami ugye a GENETIKA. Mondta, hogy váralvadási paramétereket. Említettem, hogy talán emlékszik még, hogy látta a már meglévő genetikai vizsgálataink eredményeit, és a biztonság kedvéért elsoroltam mindent. Kérdeztem, hogy ezeken a vizsgálatokon kívül még mit kellene nézni. Közölte a minden eláruló választ: "akkor egyéb paramétereket". Na fene. Így már könnyebb lesz felhívni bármelyik magán intézményt és közölni velük, hogy 5-ös faktor Leiden mutáció, 2-es faktor protrombin és MTHFR -en kívül egyéb véralvadási paramétereket vizsgálnak-e. Ha igen, mit? És vajon erre kíváncsi-e Másik doki? Azt tudom, hogy az 5-ös faktorban van még a Cambridge és a HongKong mutáció, és van még egy márnememlékszemanevére paraméter, amit véralvadási hajlam kiderítéséhez vizsgálnak. De vajon ez kell nekem? Még próbáltam ezt tisztázni Másik dokival, de az egyébbel be kellett érnem. Assze, marad a február végi eredmény, ha tényleg azt akarom vizsgálattani, ami neki kell. Persze, azt senki nem fogja megérteni, aki nincs ilyen helyzetben, hogy ugyanmár ez igenis nem már csak két újabb hónap, ami mit is számít ennyi idő után már, hanem még 2 hónap, azaz pontosan 3 év és 2 hónap.  

Közben meg úgy érzem magam, mint aki megcsalja az orvosát, V.-t. A Másik előnyére legyen írva, hogy amellett, hogy elismert, náluk sok vizsgálat TB támogatott. A kezelések már nem, de azért a vizsgálatokért is egy vagyont hagytunk anno a C-ben. Ráadásképp a pszicho konzi is TB támogatott. Voltunk már egy alkalommal, amolyan bemutatkozó beszélgetésre. Kiderült, inkább a hölgyek lelkét szokták pátyolgatni a kezelések alatt, mert nagyon jól működik együtt a kettő. Majd meglátjuk. Nyilván fény derül az összes hülye parámra és félelmemre, és akkor majd meglátjuk minden probléma gyökerét, ami valószínűleg egy óvodáskori homokozóbeli élmény lesz, amikor Pistike megharapta a kezem, hogy elvehesse a lapátomat. Demonstrálandó a szerelmét irántam. :-) Na jó, nem kellene így elbagatelizálnom ezt. Valóban sok félelmem alakult ki az évek során, és lehet, hogy mindnek egyetlen gyökere van, ugyanabból az ágból fakadnak, és ahogy telnek az évek az ágak csak nőnek, és újak fakadnak. A visszametszés nem megoldás, az oldalhajtásokat hoz. Sokat. Gyökerestül kell ezt is irtani, mint a lábgombát.