Napló

A múltkori bejegyzés óta még fáradtabb lettem, még fásultabb és még sírósabb és egy H1N1 oltással gazadagabb is. 10-én szúrták belém a tűt és kaptam meg az anyagot, szóval karácsonyi ajándék lesz a védettség! Sajnos a Karácsony még mindig sehol a lelkemben, és nem is hiányzik. Tulajdonképpen ez zavar a legjobban. Nem hiányzik az érzés. A Last Christmas-tól falra mászok, és a díszítő fények is hiába a házon meg a házban, mert folyton elfelejtem bekapcsolni őket.

Nem értem, és azt hiszem valami baj van velem. Igazi Karácsony imádó vagyok...vagy csak voltam? És most semmiféle érzés nem jön elő belőlem. Pedig még a Mikulás is járt itt...persze kissé feledékeny már az öreg, mert hozzám is eljött ismét, nem csak Marcit látogattam meg. Hát, én nem annyira örültem annak, hogy már megint itt van. Jobban tudnám szeretni őt, ha engem most egy pár hónapig hanyagolna.

Aztán a nagy tipródás után, elmentünk egy másik dokihoz az összes eddigi eredményünkkel (inkább eredménytelenség az) konzultációra. Csak olyan "halljunk még egy véleményt" beszélgetésre. A D betű kiült az arcomra, amikor a februári feltáró műtétem zárójelentését és műtéti leírását olvasva hangosan konstatála, hogy a jobb petevezetőm nem átjárható. Mi? Én eddig úgy tudtam, hogy mindkettő okés. A HYCOSY-val 2008 június környékén mindkettő átjárhatónak bizonyult, a műtét után meg V. egy szóval nem említette ezt az apró pici tényt. Vagy elkerülte volna a figyelmemet? Nem hiszem, egy ilyen hír porig súlytott volna akkor is, csakúgy, mint most. Már 10 hónapja tudnom kellene ezt, és én nem tudom! A dokinál azon agyaltam, miért nem olvastam el azt a zárót, meg a leírást? Mindent elolvasok. Ezt miért nem? Jobb későn, mint soha, nekiláttam hát..és ismerős volt a szöveg, elolvastam már akkor is. De akkor miért nem tűnt fel az, hogy a jobb petevezetőmön nem ment át az a nyavalyás kontraszt anyag?! Hát azért, mert annyira szakmai, hogy azt megértettem, amit V. elmondott a műtét után, mert tudtam, mit rejtenek a sorok, de amiről ő nem beszélt az olyan volt, mintha kínai lenne. Buta voltam, hogy nem elemeztem vele részletesen azt a szöveget. Pedig még meg is néztük az operációt felvételről...És nem az a petevezetőm nem volt átjárható, amin az endo volt.

Na igen, endo. Ez is bármikor visszajöhet. Lehet, hogy már itt is van, ugyanis minden hónapban egyre jobban fájnak a petefészkeim a ciklus közepe táján. És már nem csak a tüszőrepedés idején, hanem kb 5 nappal korábban kezdődik. Olyan, mintha két alma csücsülne a petefészkeim helyén kiszorítva minden helyet és egyéb szervet a környékéről.

A másik doki elég fura, nem olyan közlékeny és kommunikatív, mint V. Szemmel láthatólag nem nagyon értékeli a dolgoknak utána olvasó, lelkes, kérdezni szerető amatőröket. Úgy éreztem hamar leráz a válaszokkal, vagy úgy válaszol, mintha teljesen tisztában kellene lennem azzal, hogy egyes szakkifejezések - amiket ő használ - mit jelentenek.

Nemcsak ő, de a beszélgetés is elég furán alakult. Beszéltünk az előzményekről. Az endorol, annyit mondtam, hogy volt, de csak kicsi. Ekkor még nem látta a műtéti leírást. Szó volt arról, hogy 3 éve próbálkozunk. Az első év spontánkodás. A második néhány vizsgálat a nőgyógyásznál, nincs tüszőérés diagnosztizálása, 3 clostys stimu sikertelenül, Ciris kivizsgálások, PCO szerű petefészek diagnózis, 2 inszem sikertelenül. A harmadik év egy lombik, a feltáró műtét, pici endo. Aztán a második lombikról való szó valahogy elsikkadt az éterben, vagy legalábbis a dokihoz nem jutott el az info a kommunikációs csatornánkon keresztül. A spontán terhesség átment, meg a genetikai vizsgálatok is.

Ezek után nekem úgy tűnt, hogy nem voltam érdekes pácien, vagy legalábbis az ügyünk nem nagy ügy. Csináltassunk hematológiát, az endo nem lehetett a sikertelenség oka- mondta a másik doki. Nem álltam meg szó nélkül, és igenis kifejeztem abbéli meggyőződésemet, hogy mi meg úgy gondoljuk, hogy igenis volt köze hozzá, mert a műtét után kétszer is terhes lettem. Na itt meg ő nézett döbbenten, és kérdezte mikor volt a második? vagy az első? Tisztába tettük a dolgokat, előkapartam végre a műtéti leírást is a ezer papír közül, ami nálunk volt és olvasásra átnyújtottam. A doki szürke tekintete mintha kissé színesebbé vált volna. Ezen a ponton vált biztossá 1. hogy csak egy petevezetőm átjárható 2. az endom nem is olyan kicsi, mint ahogy én az állítottam. Most mit modjak? Nekem ezt mondták...hogy kicsi volt. Tudom, hogy 5 helyen, meg hogy összenövesztett ezt-azt, dehát kicsi. Na, másik doki szeme mintha csillogni kezdett volna. Közölte, szeretne majd megvizsgálni. Csináltassak új hormon eredményeket, hematológiát, menjek szicológushoz és januárban ő is megvizsgál. Írt beutalót, adott telefonszámokat. Az endo bármikor visszajöhet - mondjuk ezt eddig is tudtam - és hamar teherbe kell esnem. V. is ugyanezt mondta, merthogy az endo tuti ellenszere a várandósság, a szoptatás meg a klimax, vagy fogigátló. Utóbbi kettő nálam épp nem aktuális. Az előbbiek meg nem jönnek.

Az bosszant a legjobban, hogy úgy érzem, az egy, még működő petevetőmmel a csodára vártam idáig egy endo műtét után. Amikor is nem a csodára kell várni, hanem teherbe esni gyorsan. Abban a tudatban élek egy ideje, hogy az operáció óta tulajdonképpen semmi bajom, csak a fene tudja, miért nem esek teherbe. Amúgy meg lehet, hogy nincs nagy bajom, de azért egy petevezetővel nehezebb, mint kettővel, főleg, ha az egész még valami látens pajzsmirigy problémával is spékelve van, amit a másik doki a 2008 júniusi hormoneredményeimből olvasott ki. Látens, mert nincsenek tünetei, de van. Ez a probléma nehezíti a teherbeesést és fokozza a vetélés esélyét. Mondjuk a lombikok alatt végig szedtem valami bogyót pajzsmirigyre, de a spontán terhességnél nem, és lehet, hogy csak emiatt nem maradt meg akkor a babánk?

Csak véleményért mentem ugyan, de elfogadtam a beutalókat és elvégeztetem újra a vizsgálatokat, ezúttal TB támmogatva. Még 1-1,5 órás szicológusi beszélgetés is ingyen és bérmentve. Kérdeztem másik dokit, hogy van-e ennek érteme. Azt mondta, hogy mindenki szkeptikus ezzel kapcsolatban, de ez az egész, amin keresztül megyünk nagyon megerhelő lelkileg és nem mindenki tudja jól feldolgozni. Az első találkára elég nehezen mennek el az emberek, de a többit már ők akarják. Na meglátjuk, mert még Karácsony előtt megtörténik az első randi a pszicho nénivel. Nagyon kíváncsian várom. Vérvételre már csak jövőre tudok majd menni, miután megjön. Hematológiára meg elfelejtettem bejelentkezni. Aztán január közepén megvizsgál a másik doki is.

V. hívek, tudom, hogy most kővel dobáltok meg, de az iránta érzett legnagyobb tiszteletem mellett (egy percig nem bánom, hogy megismertem és kezelt) 1. nem várhatok arra, hogy mikor nyílik végre meg az új intézete 2. kissé becsapva érzem magam. Lássuk be, azért arról szólnia kellett volna, hogy csak a bal petevezetőn ment át a műtét alatt a kontrasztanyag. Másképp éltem volna az elmúlt hónapokat. Bizonyára jó oka volt arra, hogy erről nem beszélt. Azért az is fura, hogy normál adag stimut kaptam, amikor ő sejthette, hogy túl fogom reagálni. A másik doki ránézett a hormon értékekre és azt mondta, gondolta, hogy jól reagálok a stimukra. Ezt V.-nek is tudnia kellett, főleg, hogy előtte az inszmeknél használt enyhébb stimra is 7-10 sejttel reagáltam.

Néha úgy érzem, kísérleti nyulak vagyunk, és igazából senki nem tud biztos megoldást a problémánkra. Se V., se a másik doki és még a legnevesebb harmadik sem tudna. Vannak esetek, akiknek összejön, mert épp illik hozzájuk a kezelés amit rájuk húznak. Aki meg nem fér bele a sablonba, az gyerek nélkül él tovább. Tapogatóznak, inszeminálnak, lombikban kezelnek és mindegyik kezelés egy új tapasztalat. Megmutatja, mit ne tegyünk a következőnél, vagy épp mit kellene inkább tenni. Aztán a következő vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, jó esetben egy újabb tapasztalattal gazdagodsz gyerkőc helyett. Ó Istenem! Milyen nehéz ez. Főleg egy olyan mebrenek, aki megszokta, hogy elérheti, amit akar, ha eleget tesz érte....