Megvolt ma az uhu. Gondoltam, hogy megint sikerült jópár tüszőt növesztgetnem, mert már hétfőn fájdogált. Futni sem tudtam. Sírva búcsút intettem új barátomnak, a kocogásnak. Remélem, hamarosan újra randizhatok vele. Ma már alig bírtam a dombra is feljönni, amikor sétáltunk. Először is olyan érzésem van, mintha legalább 2 mázsa lennék, és ezt a terhet kell cipelnem. Aztán mindenegyes lépésnél a petefészkeim kiabálnak egyet, ami nekem fáj. Valószínű szépen növögetnek is, mert folyamatosan szurkál, nyom, feszít, piszkál. A derekam és a comtövem sem esik ki a fájdalom osztásból. Gyakran megszédülök, mintha a követekező pillanatban elájulnék. Szorít vagy szúr a mellkasom és szinte folyamatosan fáj a fejem. Ja és hányingerem van. Nem viselem túl jól ezt a stimut, legalábbis volt már ennél jobb is.
A 12. napon vagyok (azt nem tudom, honnan számolják). A jobb oldalon kb 6-7 tüsző volt, ebből 3-4 olyan 13 mm-es. A bal oldalon kb. 8-9 és ebből 4-5 db 13 mm-es. Növeszteni kell még őket, ezért a Puregon adagomat 100-ról 150-re növelte V. doki. Nagyon kedves volt. Beszélgettünk is egy kicsit a munkámról, de siettem kifelé, mert eleve sokára kerültünk be, meg nem akartam másokat sem sokáig váratni.
Pénteken újra megyünk és ha minden rendben, akkor hétfőn punkció.
Utolsó kommentek