Napló

Túléltem! Hurrá! A műtét napján már nagyon be voltam tojva. Megkértem Kicsit, hogy maradjon ott velem, amíg ki nem tolnak és fel nem ébredek. Nem kellett sokat várnom, mert kb. 10 óra körül már jött is Ottó (az úgynevezett műtősfiú), és vitt. Előtte Juli egy kicsit rám ijesztett, amikor borotvával a kezében megjelent, hogy fazont igazítson. (Nem is tudtam eddig, hogy kozmetikai szolgáltatásokat is vállanak:-)). Mutattam neki, hogy én készültem és igen minimális szőrzet maradt, épp annyi csak, hogy kisdolgom végeztekor befolyásolni tudjam a folyás irányát.:-) Milyen előrelátó voltam! Így megúsztam a fazonigazítást.

Szóval Ottó betolt a műtőbe, aztán ott átemelt a műtőasztalra, bebugyolált mindenféle textíliába a szokásos forgatókönyv szerint. Megkaptam a branült a kézfejembe, kérdeztek tőlem pár dolgot, V. doki az ajtó mögül integetett egyet és mosolygott és ez az utolsó emlékképem azelőtt, hogy tudatomra ébredtem volna. Cudar volt, csak arra emlékszem, hogy fájtak a sebek meg a hasam, folyton úgy éreztem, hogy kisdolgot kell végeznem és úgy vacogtam, hogy csattogtak a fogaim. Rémlik, hogy próbáltam a remegést megállítani és ellazulni relaxációval - pár másodpercig sikerült is - de nem igazán voltam a topon. Atti mondta, hogy ez az állapot kb. fél órán keresztül tartott. Utána már kezdett kitisztulni a kép, elmúlt a remegés és felfogtam, hogy alul egy katéter lóg ki belőlem, a hasamból egy drain, a kézfejemben ott a branül, amin keresztül folyamatosan nyomnak belém valamit. Kicsi mondta, hogy kb. 1,5 órás volt a műtét. Hamarosan V. doki is bejött hozzám és elmondta, hogy endometriózist találtak és ki is operálták. Endo volt a bal petefészkemen, összenövesztve azt a kismedencei hasfallal. A petevezetőn, ami hamarsan elzáródást okozhatott volna. A bélen, ami bélelzáródást okozhatott volna, ha tovább fejlődik és csak a bélszakasz kimetszésével gyógyítható. És a méhet tartó izmokon. Volt egy csokoládé ciszta a bal petefészken, ez az endóból fejlődik ki. És sok kis ciszta a jobb petefészekben, amik tüszőrepedés híjján alakultak ki. Ezeket drilling-gel távolították el.

Összeségében elmondható tehát, hogy a feltáró műtét egyáltalán nem volt felesleges, sőt nagyon sok későbbi kellemetlenségtől kímél meg, hogy idejében elcsíptük a kis sunyi endó komát. V. doki szemmel láthatóan örült, hogy vállalkoztam erre a procedúrára. Az endó a babásodás esélyeit is nagyban rontja. Emellett, elképzelhető, hogy ettől volt olyan fájdalmas a mensim és a közösülés is. Ez a betegség önmagában nem rossz indulatú, de fájdalmakat okoz és meddőséget. Semmi nem mutatja ki, csak feltáró laparoszkópiával lehet diagnosztizálni. Alattomos egy dög. Korunk betegsége ez a harmincas nők körében, mert ami megakadályozza a kialakulását, az a szülés, a szoptatás, fogigátló és klimax (bizonyos hormonális változások). Magyarul az ember lányának tanácsos a húszas évei elején szülni és akkor elkerüli őt ez a betegség. Ördögi kör ez, mert ha valamiért nem sikerül ilyen korán anyának lenni, akkor később meg már a teherbeesést gátolhatja az endó.

Nagyon jó lett volna korábban szülni, dehát én már 28 voltam, amikor Attival találkoztunk...Most már csak abban reménykedek, hogy valóban ez volt az oka a sikertelenségeinknek. V. doki azt mondta, hogy az endo visszajöhet, úgyhogy gyorsan teherbe kell esnem és szoptatnom kell és megint szülni és szoptatni. Aztán majd meglátjuk, mert azért csak nem tudom ezt a sormintát követni egészen a klimaxig....amikor már ismét védett leszek. Legalábbis remélem, hogy van még egy 20 aktív női évem. :-)

A Ciris-ben fantasztikus volt  mindenki. Gondoskodóak, odafigyelőek, kedvesek. A nővérek kb. 5 percenként néztek rám és minden orvos, akinek a műtéthez valami köze volt (aneszteziológus, Benedek doki, Vereczkey doki) többször bejött ellenőrizni a hogylétemet.

A legborzasztóbb a katéter volt, attól még a műtét napján délután megszabadíttattam magam. Egyfolytában olyan érzésem volt, mintha kisdolgozni kellene. A branült hajnalban vette ki Ibike, mert már biztos volt benne, hogy nem fog kelleni nekem semmiféle koktél azon keresztül. A drain meg másnap délelőtt került ki. Attól féltem a legjobban. V. doki szedte ki én meg közben úgy szorítottam Juli kezét, mint egy kis szaros. Hát nem volt egy kellemes élmény.

A bent töltött éjszaka épphogy csak 3 órát aludtam két részletben. Nem nagyon tudtam mozdulni a csövek meg a fájdalom és a gyengeség miatt, így megfájdult a hátam, a nyakam. Beszélgettem Ibikével és tévéztem. Hozott nekem gyümölcsteát is.

Hát így telt születésem 34. éve. Tuti koktélokkal intravénásan, éjszakai tollasbállal és az ajándékom értéke sem sokszor lesz ennél nagyobb az életben. :-)

Másnap délután hazaindulás előtt még beszéltünk V. dokival és megnéztük a felvételt a műtétről. Valahogy nagyon jó hatással volt rám, hogy láttam, hogy mi is történt odabent. Valahogy úgy érzem, kitisztultam és megkönnyebültem. Mostmár semmi sem állhat a babák útjába. Megvolt a szoftver frissítés a navijukon:-)

Azóta lábadozom. Egyre jobban vagyok. Mostmár inkább viszketnek a sebek, mint fájnak és sokkal könnyebben mozgok. Az első napokban még felüni sem tudtam rendesen.

Közben az IR eredménye is kiderült és minden rendben! Hurrá! Nincs már előttünk akadály! Kb. 2 hét múlva találkozás a Vörös Októberrel és indul a fogigátló. Nagyjából 2 hónap múlva ismét kapok 2 vagy 3 egészséges, szépséges babuskát!!!!!

Addig is, marad az egészséges életmód, bár nem tudom, mikor sportolhatok legközelebb. Kedden (17-én) lesz a varratkiszedés és majd a doki megmondja, mikor mehetek ugribugrizni vagy futni.

Ma elmentünk egy 20 perces sétára, de eléggé elfáradtam a végére és a sebem is megfájdult. :-( Sebaj, egyre jobb lesz!