Nos, a hétvége is eltelt. Nem hittem, hogy a sikertelen eredmény után is lesz élet, de van. Nagyon is. Tegnap végre kitakarítottuk (na jó, Atti kitakarította) a garázst. Főztem savanyú bablevest és kefíres lángost. Először életemben....és nagyon finom lett. :-)
Pakolásztunk, sétáltunk egy nagyot. Pihentünk egy kicsit....és sírtam egy hatalmasat, míg Bogyesz focizott.
Ma voltunk Cora-ban, jól bevásároltunk. Baromira kellett már az új ruhaszárító, bár fel nem fogom, mi kerül rajta 15ezer forintba?! Még a gagyi is 7500 ft volt!!!! Akkor már inkább legyen egy masszív, aminek nem törnek ki a "fogai" évente. A vasalódeszkára is már jól jött az új szivacs és palacsintasütőnk sem volt. :-) A 12 részes edénykészlet is nagyon szükséges lett volna, de Bogyó persze egy skót:-) Így edénykészlet nincs.
A fórumon felmerült, hogy a munkahelyen mennyire nem értik, hogy miért nem szülünk már és olyan bíztatóakat tudnak mondani nagy tudatlanságukban. Nálam a csúcs eddig az volt, hogy a lelkemre próbált beszélni a kolléganő, hogy ne helyezzem a karriert a gyerek elé, mert a gyereket semmi sem pótolhatja, és ő aztán tapasztalatból beszél. Ja...én meg nyilván egy karrierista picsa vagyok, mert 34 évesen még nincs gyerekem. Mi is lehetnék más? Talán, nagybetűkkel a homlokomra írhatnám, hogy "NEM KARRIERISTA VAGYOK, HANEM MEDDŐ. PÁR ÉVE MÁR DOLGOZUNK AZON, HOGY GYEREKÜNK LEGYEN!". Hozzáteszem, ez a drága anyuka 1 éves korában bölcsibe dugta a gyereket, hogy újra ő legyen a menedzser a csapatában. Anyagilag persze nem lettek volna rászorulva. Ilyenkor nagyon dühös vagyok ám.
Utolsó kommentek